2011. augusztus 31., szerda

Hollókő

"Nyaraltunk". Ez persze erős túlzás, de néhány napot pihenéssel töltöttünk északon. Többek között Hollókőn is jártunk, ahol első utunk - naná, hogy - a várba vezetett, majd onnan sétáltunk le az ófaluba. Piros pont, hogy a faluban lehetetlen eltévedni - ez az utazásunk más helyszíneiről már nehezen mondható el -, az ófaluból elég volt toronyiránt elindulni és máris a parkolóba jutottunk.
A parkolóból egy rövid - és nem is olyan meredek - hegyi utacskán lehet feljutni a várba.


a hollókői vár






kilátás a várból

Tériszonyosok hátrányban: én ugyan nem lépcsőztem fel a vár tetejére, de a család igen - a gyerekek különösen élvezték (a lépcsőzést valahogy nem tudják megunni). Felfedező sétájuk közben engem a frász kerülgetett, mint ahogy még jónéhány alkalommal a hétvége alatt, a környék ugyanis tele van megmászható kilátókkal és várakkal...


Hollókő a várból

Hollókő várának legendája szerint Kacsics András várúr elrabolta szomszédja asszonyát és fogva tartotta. A hölgy dajkája azonban – aki boszorkány volt – rávette az ördögöt, hogy segítsen kiszabadítani. Az ördög fiai hollóvá változtak, és a várat kövenként lebontották, így az asszony kiszabadult. A hollók a magukkal vitt köveket újra lerakták a Szár-hegyen, felépítvén mai helyén Hollókő várát. (Ezt a legendát legalább 3 változatban olvastam, ha jól rémlik, nagyjából ez felel meg annak, amit a várnál is el lehet olvasni.)


a várból az ófaluba vezető út vége


az ófalu