Korábban a dendrobium nobile volt a "sláger" a hozzám betévedőknél, mostanában úgy tűnik, az elvirágzott phalaenopsisok. Csalódnotok kellett, nem szoktam tanácsokat adni, főleg nem virágügyekben, ugyanis számomra is érthetetlen, miért szeretnek engem az orchideák. A visszatérő keresések miatt azonban úgy gondoltam, írok erről a kérdésről egy szösszenetet, talán valakinek hasznosnak bizonyul.
Kezdem úgy, hogy "tapasztalatom szerint"... Ezt minden alább következő gondolatra általánosítsátok, ugyanis tényleg nem értek a virágokhoz, nem vagyok növénybiológus, de még csak véletlenül blogoló kertész sem...
Elsőként tisztázzuk: a phalaenopsis egy orchidea nemzetség. Nem "az orchidea" általában, még ha sokan így is vannak ezzel a kérdéssel. A phalaenopsis (vagy lepkeorchidea) nemzetség kb. 60 fajt, azok természetes vagy mesterséges hibridjeit foglalja magába. A gyűjtők/termesztők/hobbikertészek... különböző fajokat kereszteztek, növelték a növények tűrőképességét, így botanikai szüleiknél sokkal ellenállóbb, alkalmazkodóbb növényeket hoztak létre. Emellett persze ott vannak még a hibridek hibridjei és azok hibridjei... :))), akik még nagyobb tűrőképességgel bírnak. Ma már relatív könnyű őket tartani, nem igényelnek különösebb bánásmódot, még akkor sem, ha általában ezt terjesztik róluk.
A phalaenopsisok virágzási ideje nagyon változó, 4-6 héttől akár 6 hónapon keresztül is pompázhatnak ugyanazok a virágok. Ez függ a "szülőktől", attól, hogy mennyire vannak megteremtve az éppen adott faj számára megfelelő körülmények... stb. Ha túl meleg van, előbb elvirágzik, ha túl hideg van, száraz a levegő vagy huzatot kap, akkor ledobálja a bimbóit, és ezek csak a legáltalánosabb környezeti problémák voltak. Mindezektől függetlenül csak ismételni tudom magam: a phalaenopsis-tartástól nem kell félni.
Kezdem úgy, hogy "tapasztalatom szerint"... Ezt minden alább következő gondolatra általánosítsátok, ugyanis tényleg nem értek a virágokhoz, nem vagyok növénybiológus, de még csak véletlenül blogoló kertész sem...
Egy példa a phalae-k színpompájára: halványsárga szirmok, amik a virág közepe felé fehérbe mennek át, a tövüknél egy-egy halvány rózsaszín folttal - mintha csak elpirulna. A szirmok halvány rózsaszínnel erezettek, az ajak színpompája pedig önmagáért beszél. A növényt most kaptam, holnap teszek majd fel még több képet róla... :)
Elsőként tisztázzuk: a phalaenopsis egy orchidea nemzetség. Nem "az orchidea" általában, még ha sokan így is vannak ezzel a kérdéssel. A phalaenopsis (vagy lepkeorchidea) nemzetség kb. 60 fajt, azok természetes vagy mesterséges hibridjeit foglalja magába. A gyűjtők/termesztők/hobbikertészek... különböző fajokat kereszteztek, növelték a növények tűrőképességét, így botanikai szüleiknél sokkal ellenállóbb, alkalmazkodóbb növényeket hoztak létre. Emellett persze ott vannak még a hibridek hibridjei és azok hibridjei... :))), akik még nagyobb tűrőképességgel bírnak. Ma már relatív könnyű őket tartani, nem igényelnek különösebb bánásmódot, még akkor sem, ha általában ezt terjesztik róluk.
A phalaenopsisok virágzási ideje nagyon változó, 4-6 héttől akár 6 hónapon keresztül is pompázhatnak ugyanazok a virágok. Ez függ a "szülőktől", attól, hogy mennyire vannak megteremtve az éppen adott faj számára megfelelő körülmények... stb. Ha túl meleg van, előbb elvirágzik, ha túl hideg van, száraz a levegő vagy huzatot kap, akkor ledobálja a bimbóit, és ezek csak a legáltalánosabb környezeti problémák voltak. Mindezektől függetlenül csak ismételni tudom magam: a phalaenopsis-tartástól nem kell félni.
Alapesetben ("mezei" szinten) két csoportra bonthatjuk a phalae-kat (na ezt ne olvassa egyetlen növénybiológus sem :D). Az általánosan minden tekintetben nagyobb méretű, hosszabb, erősebb, gyakran elágazó virágszárat hozó, nagyobb, többnyire hosszúkásabb levelekkel bíró csoport általában két színben pompázik: lilás/rózsaszín, illetve fehér. Ezek virágai egészen nagy méretűek tudnak lenni, és hosszú ideig pompáznak. A másik csoport virágai kisebbek, virágszáruk rövidebb, gyengébb, leveleik tojásdadok, kisebbek. Előnyük a színpompás viráguk, hátrányuk a rövidebb virágzási idő.
Természetesen a kettő között is létezik élet, illetve ezeken túl létrehoztak mini hibrideket is, de ennyire nem mennék bele a témába.
Ugyanazok a virágok. Hogy visszatérjek az eredeti kérdéshez, ez szándékos megfogalmazás volt, ugyanis amikor a virágok elhervadnak, és maguktól lepotyognak a szárról, a virágszár nem feltétlenül szárad el. Több folytatás is létezik, alapesetben:
- a virágtalanná vált virágszár a szár végén újabb bimbókat hoz,
- a virágszár alvórügyei beindulnak, a virágszár elágazik és újabb bimbók jelennek meg,
- a virágszár alvórügyei beindulnak, keikit nevel,
- és természetesen az is megtörténhet, hogy a virágszár egyszerűen elszárad.
Általában az orchideatartók két táborra válnak az elhervadt virágok esetében: az egyik tábor levágja a virágszárat és az új virágszárra koncentrál, a másik nem vág, hanem az újravirágzást vagy az esetleges keikit várja. Én mostanában nem választom szét ennyire a dolgokat, mindkettő változatot kipróbáltam. Valós tudás híján nem is kommentálnám az egyik, illetve másik változat mellett kardoskodók érveit, legtöbbjük hozzám hasonlóan analfabéta a témában, sokszor saját tapasztalat híján csak azt hajtogatják, amit valamelyik ismerősüktől hallottak/fórumon láttak és magukénak éreznek.
Saját tapasztalataim szerint:
- az újravirágoztatott szárakon fejlődő virágok méretükben láthatóan kisebbek lesznek, mint az új száron fejlődőek;
- élettartamukat tekintve nem tapasztaltam különbséget, tehát egy virágszár akár egy éven keresztül is virágozhat;
- amelyik virág nem képes új virágszárat hozni, az a régin sem fog új virágokat növeszteni;
- a növénynek szüksége van pihenési időre, és ezt biztosítja is magának, illő tisztelni annyira, hogy nem dobjuk kukába, csak mert egy ideig nem hoz új virágokat.
Nos, eljutottam a lehetőségekig.
Vegyük az alapesetet, amikor a virágszáron elhervadnak a virágok és a szár elszárad. Nincs más teendő, mint levágni a szárat, majd tovább gondozni a növényt. A szárat 3-4 centivel a közeg fölött egy metszőollóval nyisszantom le. A növény ilyenkor pihen, a vegetatív részekre összpontosít, majd végül új virágszárat hoz.
A második eset, amikor a virágszár elkezd elszáradni, ugyanakkor alvórügyeket is aktivizál. Ilyenkor levágom a fejlődésnek indult alvórügyek felett a száradó virágszárrészt, majd hagyom, hogy fejlődjön tovább.
Amikor a virágszár nem kezd elszáradni, ismét több lehetőség van. Előfordulhat, hogy később szárad el, de általában ezek a szárak vagy a virágszár végén, vagy alvórügyből újabb virágokat fognak nevelni. Az alvórügyből keiki, kis növénybébi is fejlődhet, ez azonban ritka, csak nagyon optimális körülmények között valósul meg spontán.
Ha a virágszár nem szárad el, akkor megvan a döntési lehetőség, hogy meghagyom vagy sem. Amennyiben úgy döntök, hogy nem hagyom meg, a legalsó alvórügy felett vágom el a szárat. Ilyenkor is előfordulhat, hogy az alvórügy beindul, de általában ez a csonk visszaszárad.
A végén egy-két gondolat a tévhitekről. Sokan megijednek és betegséget sejtenek, amikor a szép és egészségesnek tűnő növényük 1 hónap után eldobálja a virágjait. Nem feltétlenül kell aggódni, egyrészt mert lehet, hogy az adott hibrid rövidebb ideig virágzik, illetve ki tudja, meddig volt a virágüzletben a vásárlás előtt? Ha a növény beteg, annak más tünetei is vannak. Tévhit az is, hogy a phalaenopsist nem kell, nem szabad átültetni. Dehogynem. Átlagosan 2-3 évente le lehet cserélni a közegét, hiszen az is elhasználódik. Ha a növény méretében nem változott jelentős mértékben, akkor vissza lehet ültetni ugyanabba a cserépbe, amiből kivettük, ha azonban megnőtt, akkor ajánlott eggyel nagyobbra cserélni a tartóját. A phalaenopsisok esetében hasznos az átlátszó műanyag cserép, ezt érdemes figyelembe venni, valamint azt is, hogy speciális orchideaközegre van szükségük. Én legtöbbször a frissen kapott/vásárolt phalae-t az elvirágzás után azonnal átültetem. Ennek az az oka, hogy a növényt a könnyebb szállíthatóság, rosszabb gondozási lehetőségek miatt sokszor olyan közegbe ültetik, amik nem igazán mondhatóak sem jónak, sem természetesnek. Addig megfelelnek, amíg a növény a kereskedők között keringőzik, de a végleges lakóhelyén már kaphat egy sokkal természetesebb, neki megfelelőbb közeget is.
Természetesen a kettő között is létezik élet, illetve ezeken túl létrehoztak mini hibrideket is, de ennyire nem mennék bele a témába.
Újravirágzott virágszár. Középtájékon még megvan az eredeti virágok helye, a legalsó virág alatti két alvórügy indult be, valamint már az alvórügyből fejlődött ágakon is látszanak újabb elágazások. Ő a korábban már posztolt "rehab" :), most július óta van folyamatosan virágban, az alvórügyeket akkor indította, amikor az első virágok még megvoltak.
Ugyanazok a virágok. Hogy visszatérjek az eredeti kérdéshez, ez szándékos megfogalmazás volt, ugyanis amikor a virágok elhervadnak, és maguktól lepotyognak a szárról, a virágszár nem feltétlenül szárad el. Több folytatás is létezik, alapesetben:
- a virágtalanná vált virágszár a szár végén újabb bimbókat hoz,
- a virágszár alvórügyei beindulnak, a virágszár elágazik és újabb bimbók jelennek meg,
- a virágszár alvórügyei beindulnak, keikit nevel,
- és természetesen az is megtörténhet, hogy a virágszár egyszerűen elszárad.
Közeli példa egy másik elvirágzott virágszárról. A kép legtetején látszik, hogy hol volt az utolsó virág, itt is az alatta lévő 2 alvórügy indult növekedésnek.
Általában az orchideatartók két táborra válnak az elhervadt virágok esetében: az egyik tábor levágja a virágszárat és az új virágszárra koncentrál, a másik nem vág, hanem az újravirágzást vagy az esetleges keikit várja. Én mostanában nem választom szét ennyire a dolgokat, mindkettő változatot kipróbáltam. Valós tudás híján nem is kommentálnám az egyik, illetve másik változat mellett kardoskodók érveit, legtöbbjük hozzám hasonlóan analfabéta a témában, sokszor saját tapasztalat híján csak azt hajtogatják, amit valamelyik ismerősüktől hallottak/fórumon láttak és magukénak éreznek.
Az előző képen lévő két alvórügy ma. A virágszár felső részét levágtam, mert elkezdett elszáradni.
Saját tapasztalataim szerint:
- az újravirágoztatott szárakon fejlődő virágok méretükben láthatóan kisebbek lesznek, mint az új száron fejlődőek;
- élettartamukat tekintve nem tapasztaltam különbséget, tehát egy virágszár akár egy éven keresztül is virágozhat;
- amelyik virág nem képes új virágszárat hozni, az a régin sem fog új virágokat növeszteni;
- a növénynek szüksége van pihenési időre, és ezt biztosítja is magának, illő tisztelni annyira, hogy nem dobjuk kukába, csak mert egy ideig nem hoz új virágokat.
Egy újabb kép az előző növényről. Egy ritkább példa arra, amikor a meglévő szár mellett hoz a növény új virágszárat. A régi száron már kinyíltak a bimbók, az új néhány napon belül nyílni fog. Ő is július óta virágzik, bár nem folyamatosan, egy ideig csupaszon meredezett a régi virágszár, és közben az új is elkezdett növekedni.
Nos, eljutottam a lehetőségekig.
Vegyük az alapesetet, amikor a virágszáron elhervadnak a virágok és a szár elszárad. Nincs más teendő, mint levágni a szárat, majd tovább gondozni a növényt. A szárat 3-4 centivel a közeg fölött egy metszőollóval nyisszantom le. A növény ilyenkor pihen, a vegetatív részekre összpontosít, majd végül új virágszárat hoz.
A második eset, amikor a virágszár elkezd elszáradni, ugyanakkor alvórügyeket is aktivizál. Ilyenkor levágom a fejlődésnek indult alvórügyek felett a száradó virágszárrészt, majd hagyom, hogy fejlődjön tovább.
Amikor a virágszár nem kezd elszáradni, ismét több lehetőség van. Előfordulhat, hogy később szárad el, de általában ezek a szárak vagy a virágszár végén, vagy alvórügyből újabb virágokat fognak nevelni. Az alvórügyből keiki, kis növénybébi is fejlődhet, ez azonban ritka, csak nagyon optimális körülmények között valósul meg spontán.
Ha a virágszár nem szárad el, akkor megvan a döntési lehetőség, hogy meghagyom vagy sem. Amennyiben úgy döntök, hogy nem hagyom meg, a legalsó alvórügy felett vágom el a szárat. Ilyenkor is előfordulhat, hogy az alvórügy beindul, de általában ez a csonk visszaszárad.
Itt a virágszár végén valószínűleg újabb bimbó fog nyílni. Ő is egy nemrég kapott phalae, hamarosan hozok még képet róla.
A végén egy-két gondolat a tévhitekről. Sokan megijednek és betegséget sejtenek, amikor a szép és egészségesnek tűnő növényük 1 hónap után eldobálja a virágjait. Nem feltétlenül kell aggódni, egyrészt mert lehet, hogy az adott hibrid rövidebb ideig virágzik, illetve ki tudja, meddig volt a virágüzletben a vásárlás előtt? Ha a növény beteg, annak más tünetei is vannak. Tévhit az is, hogy a phalaenopsist nem kell, nem szabad átültetni. Dehogynem. Átlagosan 2-3 évente le lehet cserélni a közegét, hiszen az is elhasználódik. Ha a növény méretében nem változott jelentős mértékben, akkor vissza lehet ültetni ugyanabba a cserépbe, amiből kivettük, ha azonban megnőtt, akkor ajánlott eggyel nagyobbra cserélni a tartóját. A phalaenopsisok esetében hasznos az átlátszó műanyag cserép, ezt érdemes figyelembe venni, valamint azt is, hogy speciális orchideaközegre van szükségük. Én legtöbbször a frissen kapott/vásárolt phalae-t az elvirágzás után azonnal átültetem. Ennek az az oka, hogy a növényt a könnyebb szállíthatóság, rosszabb gondozási lehetőségek miatt sokszor olyan közegbe ültetik, amik nem igazán mondhatóak sem jónak, sem természetesnek. Addig megfelelnek, amíg a növény a kereskedők között keringőzik, de a végleges lakóhelyén már kaphat egy sokkal természetesebb, neki megfelelőbb közeget is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése