Ott jártam, hogy megálltunk a parkolónál, kicsit kinyújtóztunk.
Az aszfaltozott utat és a rövidnek ígérkező távolságot elnézve úgy döntöttem, hogy nem váltok papucsról cipőre, később szerencsére nem bántam meg, az út végig egészen jó volt, a kövek és a patakon történő átkelések ellenére is, de azért nem ajánlom másnak kipróbálni. Ha kicsit csapadékosabb időszakban jártunk volna ott, akkor már gondban lettem volna, az út helyenként vizes, máshol agyagos, köves, és ahogy az előző bejegyzés kommentjében Sasa is említette, hát bizony nem ritka a kidőlt fák alatt-felett átkelés sem. De ne szaladjak ennyire előre, tehát pihenő, majd indulás...
...na és még egyszer a tábla, aminek hiszünk:
Elindulunk, pontos idő 10:30.
A gyalogút első szakasza egy aszfaltozott úton vezet, melynek két oldalán ott az a bizonyos gesztenyefasor, amit mi már a Parád-Recsk közötti útról látni szerettünk volna. Nincs sok turista, nem úgy, mint a sokkal jobban kiépített (futtatott) Szalajka-völgyben, kicsit furcsa is volt a nagy csend, erősítette a "tuti, hogy jó helyen járunk?" érzést.
Az út egyébként nagyon kellemes, a borongós reggel után a nap is kisütött és helyenként virágzó (igen, augusztus végén járunk) gesztenyefák mellett sétáltunk el.
Na jó, azért voltak sötétebb szakaszok is, erről a lenti képről épp a Grimm fivérek jutottak az eszembe. :D
És tadamm, az első útelágazás. Nagy gondban nem vagyunk, a tábla persze nem a vízesést írja (felirat: Várbükk, nyíl balra), de ha az nem arra van, akkor nyilván a másik úton megyünk. Totál logikus. :))
Idő 10:43. Két kis gyerkőccel megyünk, akik azért hozzá vannak szokva a gyalogláshoz, a parkolónál kiírt 1,2 km-t nagyon-nagyon kényelmes sétával 20 perc alatt teszik meg, tehát ha 10:30-kor indultunk, akkor már nagyon közel járhatunk, nem igaz? :P
Imádom az erdőket, kattintgatok séta közben...
A fák gyökereit kimosta a víz (fent), ehhez képest most éppen csak csordogált a patakocska (lent).
Virágot is fotóztam - több is volt belőle és ahol még a fény is érte őket, ott nagyon szép rózsaszínűek voltak, de nem tudtam közelről fotózni, mert a természet néhány csalán formájában ellentámadásba lendült. :))
Kerek 30 percnyi séta után elértük az aszfaltút végét, pontos idő 11:00 - úgy tűnik, igen lassan tesszük meg azt az 1,2 km-t... Még néhány lépés és mit látnak szemeink?
Egy útjelző tábla, végre! :)
Közelebb megyek és nem hiszek a szememnek...
Na neee, ezt meg kell néznem közelebbről!
Az aszfaltozott utat és a rövidnek ígérkező távolságot elnézve úgy döntöttem, hogy nem váltok papucsról cipőre, később szerencsére nem bántam meg, az út végig egészen jó volt, a kövek és a patakon történő átkelések ellenére is, de azért nem ajánlom másnak kipróbálni. Ha kicsit csapadékosabb időszakban jártunk volna ott, akkor már gondban lettem volna, az út helyenként vizes, máshol agyagos, köves, és ahogy az előző bejegyzés kommentjében Sasa is említette, hát bizony nem ritka a kidőlt fák alatt-felett átkelés sem. De ne szaladjak ennyire előre, tehát pihenő, majd indulás...
...na és még egyszer a tábla, aminek hiszünk:
Elindulunk, pontos idő 10:30.
A gyalogút első szakasza egy aszfaltozott úton vezet, melynek két oldalán ott az a bizonyos gesztenyefasor, amit mi már a Parád-Recsk közötti útról látni szerettünk volna. Nincs sok turista, nem úgy, mint a sokkal jobban kiépített (futtatott) Szalajka-völgyben, kicsit furcsa is volt a nagy csend, erősítette a "tuti, hogy jó helyen járunk?" érzést.
Az út egyébként nagyon kellemes, a borongós reggel után a nap is kisütött és helyenként virágzó (igen, augusztus végén járunk) gesztenyefák mellett sétáltunk el.
Na jó, azért voltak sötétebb szakaszok is, erről a lenti képről épp a Grimm fivérek jutottak az eszembe. :D
És tadamm, az első útelágazás. Nagy gondban nem vagyunk, a tábla persze nem a vízesést írja (felirat: Várbükk, nyíl balra), de ha az nem arra van, akkor nyilván a másik úton megyünk. Totál logikus. :))
Idő 10:43. Két kis gyerkőccel megyünk, akik azért hozzá vannak szokva a gyalogláshoz, a parkolónál kiírt 1,2 km-t nagyon-nagyon kényelmes sétával 20 perc alatt teszik meg, tehát ha 10:30-kor indultunk, akkor már nagyon közel járhatunk, nem igaz? :P
Imádom az erdőket, kattintgatok séta közben...
A fák gyökereit kimosta a víz (fent), ehhez képest most éppen csak csordogált a patakocska (lent).
Virágot is fotóztam - több is volt belőle és ahol még a fény is érte őket, ott nagyon szép rózsaszínűek voltak, de nem tudtam közelről fotózni, mert a természet néhány csalán formájában ellentámadásba lendült. :))
Kerek 30 percnyi séta után elértük az aszfaltút végét, pontos idő 11:00 - úgy tűnik, igen lassan tesszük meg azt az 1,2 km-t... Még néhány lépés és mit látnak szemeink?
Egy útjelző tábla, végre! :)
Közelebb megyek és nem hiszek a szememnek...
Na neee, ezt meg kell néznem közelebbről!
Már nem hiszünk a táblának. Ebben itt még csak-csak bízunk, na de hinni...már nem hiszünk. :P
