2011. november 27., vasárnap

Advent első vasárnapja

Az idei koszorú, az elmúlt évekhez hasonlóan most is saját készítésű.
Áldozatul esett: a ragasztópisztolyom (r.i.p); új tapasztalat: a pisztoly betétjét remekül fel lehet gyertyaláng felett is olvasztani (gondolom amúgy nem ajánlott, úgyhogy csak ne utánozzátok... :D).
A koszorút nem azért nem mutatom egészben, mert annyira gáz lett, hanem mert csak ilyen "remek" képeket sikerült róla készíteni. :/


2011. november 5., szombat

Octopus


Ígértem a legutóbbi bejegyzésemben, íme a fotók. Három száron virágzik és van egy teli tasakja is, néhány napon belül valószínűleg azon is elkezd kibújni a virágszár.



Nagyon szeretem ezt az orchideát, mert nemcsak szép, de jól is érzi magát nálam, nem igényel különösebb gondozást és mégis kitartóan hozza a szép, erős virágszárakat. Már kb. 3 éve lakik nálam. :) Infok róla korábban itt.

2011. október 26., szerda

Lila cattleya újra

Bő egy éve megmutattam már az első virágát. Nyáron egy ígéretesnek induló bulbán elszárította a virágszárat, valószínűleg melege volt és kevés volt a pára körülötte, azonban most egy ilyen csodaszép virágszárral örvendeztetett meg. A nagyszámú virágnak köszönhetően kiderült, amit korábban nem tudtam róla: illatos. Bódító, édes, erős illata van, ami igaz nem kúszik ki az ablakot rejtő függöny mögül, de legalább okot ad a gyakori csodálgatásra. :) A virágszár már nem a legfrissebb, de csak kb. 2 napja nyitotta ki az utolsó virágot és így, "egyben" szerettem volna hozni.



Talán feltűnt, hogy a címben most csak a cattleya nemzetséget neveztem meg. Ennek az az oka, hogy bár én anno laeliocattleyának vettem, mostanában epicattleyaként árulja ugyanaz a hölgy ezt a növényt. Szóval gondoltam nem árt, ha tudatom mindenkivel, hogy már tudom, hogy ő tudja, hogy amit korábban tudott, az nem biztos tudás volt és ki tudja, hogy ma az-e? :)) Nos, ez csak egy kis vicc, mától ez a növény epicattleya. És pont. Laeliocattleya címke (egyelőre) lecserélve. :)


A virágok mérete: 6,5-7 cm. Ezen a virágszáron 10 virág nyílt. Éljen, éljen. :))



Közeleg a tél, már kezdenek feltűnni a phalaenopsisok új virágszárai. Meglepetésemre a nemrég átültetett fehér phalae is új virágszárat nevel. Itt köszönném meg a kérdőívre válaszolóknak, hogy figyelmet szenteltek nekem, az eredmény 6 pozitív, 1 negatív visszajelzés. Az erre tévedő és nemmel válaszoló olvasó remélhetőleg megtalálta azóta a számára tökéletes leírást, a többieknek pedig igyekszem majd feltenni újabb leírásokat, addig is - ahogy korábban is - szívesen válaszolok a kérdéseitekre akár e-mailen, akár kommentben.


Még egy kis összefoglaló a végére...most virágzanak: lila (fekete) d. biggibbum (még mindig, de már lassan elvirágzik), lila-fehér d. bigibbum (két hatalmas száron nyitja a virágokat, tervezem megörökíteni), sárga cattleya (egy kisebb virágszár), mini phalaenopsis (egy régebbi száron, plusz újat hoz), octopus (róla hozok majd fotót, mert a régin alig látszik valami). Emellett elvirágzóban 2 phalae, de közben az egyikük már új szárakat is hoz, plusz - bár ezt az előbb már írtam - a többségük most kezd új szárat nevelgetni. Remélem, marad még egy kicsit "a fény", jót tenne nekik.

2011. október 2., vasárnap

Oncidium átültetése és szaporítása tőosztással

Ahogy a korábbi bejegyzésemben ígértem, most egy másik orchidea, egy oncidium átültetésének bemutatóját hozom. Bár felépítését tekintve nem hasonlít a phalaenopsishoz, az átültetése alapjában véve megegyezik vele, ugyanazok az eszközök szükségesek hozzá, illetve ugyanazt a körültekintést és munkafolyamatot igényli. A phalae-val szemben viszont az oncidium nem igényel átlátszó tartót.

A növény átültetés előtt és a cserepéből kivéve:


 
Így néz ki, miután az elhasználódott közeget eltávolítom.


Az ujjakkal történő "átfésülés" közben gyökérmaradványok is szép számmal kerülnek a hulladék közé. Az oncidium gyökerei jóval vékonyabbak, sérülékenyebbek a phalae-nál, óvatosan kell bánni velük, de a régi, korhadásnak indult gyökerektől minden ellenállás nélkül meg lehet szabadulni - az egészséges gyökerek nem adják magukat könnyen, tehát a finoman fésülő mozdulatokkal ezeket nem bántjuk.


Az oncidium felépítését tekintve nem hasonlít a phalaenopsishoz, ugyanis az elágazással növekedő orchideák közé tartozik, melyek növekedésük során bulbákat (álgumók) hoznak létre. Miután az új álgumó teljesen kifejlődik, virágszárat hoz, és ennek elvirágzása után (időnként már közben) egy oldalrügyből növekedik az újabb bulba, ami ismét a teljes kifejlődése után virágzik - és így tovább és tovább. A bulba kifejlődése és elvirágzása után fontos tápanyagraktárként funkcionál tovább, tehát az elvirágzott álgumókat nem szabad eltávolítani. Ezen a fotón jól látható a hajtástengely, amely mentén a növény a bulbákat hozta.


A virág szaporítására az esedékes átültetés alkalmával a legaktuálisabb sort keríteni. A hajtástengely mentén a bulbákat könnyű leválasztani: én a természetesebb módszer szerint egyszerűen letöröm a bulbákat - na ezt nem kell komoly viaskodásnak elképzelni, mert többnyire saját súlyuknál fogva leválnak. Csak olyan esetben vágok, ha nagyon muszáj. Így néz ki egy olyan törés felülete, ami voltaképpen magától megy végbe:

 

A törésfelületet ezután fahéjjal kezelem (használható a célra faszénpor is), a gyökereket is megszórom, majd mind a leválasztott bulbákat, mind az eredeti tövet beültetem. A szaporításnál fontos figyelembe venni, hogy - mint azt fentebb is írtam - az öreg álgumók tápanyagraktár szerepet töltenek be és ahhoz, hogy a leválasztott növény életképes legyen, legalább 3 bulbát érdemes egyszerre leválasztani - ennél több lehet, de kevesebb inkább ne. Minél nagyobb, fejlettebb egyébként egy tő, annál több és szebb virágot képes hozni.
Az eredeti tövet most visszaültettem az eddig használt cserépbe. A nagyobb tövek beültetésénél érdemes figyelembe venni a terjeszkedés irányát, tehát a növényt úgy a tartóba tenni, hogy legyen még helye a következő bulbáknak is meggyökerezni. Ez az ültetés abban is segít, hogy a növény kevésbé legyen "borulékony" - bár ennek kiküszöbölésére kitalálták már, hogy ültetésnél kavicsot kell a közeg alá tenni, én ezt nem szoktam alkalmazni.

A fotón látszik, hogy bár a lehető legtöbb gyökeret a közegbe szoktam irányítani, természetesen előfordul, hogy nem sikerül: ez nem probléma, nem hozná ezeket a gyökereket a növény, ha nem érezné jól magát. A másik ok, hogy mint az látható is, ez az egyben hagyott, nagyobb méretű tő már több irányban hoz új bulbát (jelenleg 2, mert a harmadikat leválasztottam) és ezek közül az egyik inkább felfelé, mint oldalirányban növekszik. Így pedig nyilván nehéz a gyökereit közegbe ültetni...


Ültetésnél még az is fontos, hogy a bulbák lehetőleg minél nagyobb része a közeg felett és ne benne helyezkedjen el, így kisebb az esély arra, hogy az esetleg hosszabb ideig nedvesen maradó közeg kárt tegyen a növényben.


A kisebb növénynek egy méretéhez igazított, kisebb tartót választottam. Remélem, jól fogja érezni magát, bár valószínűleg eltelik egy kis idő, mire életre kap annyira, hogy virágozzon is.


2011. szeptember 27., kedd

Phalaenopsis átültetése

A phalaenopsisok - és úgy általában az orchideák - átültetésével kapcsolatban sokan azt a nézetet vallják, hogy a legjobb tavasszal átültetni őket. Nos ez lehet, hogy a szobanövényekre általában igaz, de az orchideákra szerintem nem feltétlenül, így én már az első perctől kezdve a saját fejem után megyek ebben a kérdésben (is). Ezt csak azért vezettem fel rögtön az elején, hogy mindenki maga mérlegelje, mikor, milyen elv szerint gondozza a növényeit, az alábbi leírás arról szól, ahogyan én foglalkozom velük és nem arról, ahogyan "kellene". :)
Többször írtam, most is leírom, nem vagyok "szakértő", a saját - időnként igen vegyes - tapasztalataimról tudok csak beszélni, éppen ezért nem is szoktam írni a növények gondozásáról sem. Az átültetésekkel kapcsolatban azonban rendszeresen kapok kérdéseket e-mailen, így gondoltam, ezzel a kis leírással egyszerűbb lesz ezentúl az érdeklődők dolga. Na nem, mintha nem szeretném az e-maileket, dehogynem, sőt itt és most megköszönöm az eddigi és ezután kapott leveleket is! :))
A phalaenopsisokról többször volt már szó, ebben és ebben a bejegyzésekben részletesebben is írok róluk. Most bemutatom azt is, hogy hogyan néz ki egy ilyen növény átültetése - nálam.

Alapesetben kétféle okból ültetek át orchideát:
- a növény kinőtte a helyét, illetve
- elöregedés miatt - vagy más okból - cserélésre szorul a közeg (nagyjából kétévente aktuális).
Az első eset okán leginkább a szimpodiális orchideáknál kerül sor az átültetésre. A második eset akkor áll fenn, amikor:
- az orchidea "hazaérkezik" és lecserélem a nem túl biztató közeget,
- a közeg már összetömörödött, elhasználódott,
- túlöntözés, betegség vagy egyéb okok miatt kidobásra ítélem a közeget.
Amikor a növény kinövi a helyét, nyilván új edényről is gondoskodni kell neki. A közegcserénél - ha a műanyag cserépnek (...) egyébként nincs baja - elég a tartóedényt vízzel alaposan elmosni, majd ebbe visszaültethető az orchidea. Természetesen nem csak az elágazással növekedő orchideáknál fordul elő, hogy kinövik a helyüket, erre jó példa lesz az a phalaenopsis is, amin most az átültetést megmutatom, de a phalae-k többségét éveken keresztül lehet ugyanabban az edénykében nevelni, mielőtt egy nagyobb méretre váltanánk.

Az átültetés nálam - ha csak valamilyen váratlan helyzet nem indokolja - az elvirágzás után történik. Ez azoknál az orchideáknál, amik nem meghatározott időben (pl. mindig télen) virágzanak, az év bármely évszakában (és nem csak tavasszal) megtörténhet. Phalae-k esetében ez akkor jön el, amikor a virágok lepotyognak és a virágszár száradni kezd, illetve a növény szemlátomást pihenőre tér (nem feltétlenül kezd a virágszár is száradni, de hosszabb ideig nem mutat aktivitást a növény). Nem ültetem át ha éppen virágszárat hoz vagy virágzik, ettől csak különösen indokolt esetben térek el.

Átültetésnél az első feladat, hogy előkészítem a terepet, ahol majd az ültetés zajlik. Most jó idő volt, így a terasz kövén történt, egyébként általában asztalon szoktam ültetni. :)
Nagyobb méretű újságpapírokat vagy egy zsákot terítek le, eldobható gumikesztyűt, metszőollót, borotvapengét, alkoholt, vattapamacsokat, egy szivacsot, némi őrölt fahéjat, az új közeget és szükség esetén új átlátszó cserepet készítek elő. Mindezek mellé nem árt egy vödör, amibe a komposztálható hulladék kerül, egy szemetes, amibe az egyéb hulladékok és egy másik vödör is elkél, amibe néhány liter esővizet öntök. Na és persze szükség van a növényre is. :) Így elsőre elég körülményesnek tűnik, de én a felszerelés többségét egy dobozban tartom a garázsban, így ilyenkor már csak alig néhány dolgot kell összeszednem mellé.

Az első feladat a növény kiemelése a tartóból. Előfordul, hogy a vízelvezető lyukakon lefelé is utat keresnek a phalaenopsis vastag gyökerei. Ha éppen régebben locsoltam és száraz a közeg és a tartó, akkor ezek rá lehetnek tapadva az alátétre vagy a cserépre. Óvatosan lefejthető, illetve ha mégsem, néhány percre vízbe kell állítani (itt jön képbe az esővizes vödör), utána könnyebb leszedni. A legnagyobb óvatosságnál is előfordul, hogy egyik-másik gyökér eltörik, megreped, ilyenkor sajnálkozom és elkönyvelem veszteségként. A cserepet az egyik kezemmel körben össze-összenyomom (még jó, hogy műanyag), eközben a másik kezemmel a növényt óvatosan kihúzom a tartójából. Csak addig szabad feszegetni, amíg engedi magát, ha nagyon nem megy, akár fejre is lehet állítani, ha fogjuk a növényt, nem fog fejre esni. :)



Miután kivettem a növényt, levágom a virágszárakat és eltávolítom az elhasználódott közeget. Ennél a példánynál már a kiemelés előtt levágtam a virágszárakat, mert hatalmasak voltak és nehéz lett volna dolgozni vele, de voltaképpen nem is lényeges, hogy ez mikor történik meg. 
A közeg eltávolításához finom mozdulatokkal elkezdem mozgatni, széthúzogatni a gyökereket, közben az ujjaimmal kikapargatom a gyökerek közül a régi közeget. Ha rá lenne tapadva a gyökérre, időnként a vizes vödörhöz lehet fordulni segítségért. Egész addig folytatom a gyökerek tisztítását, fésülgetését, amíg az összes földdarab lejön róla.


Mehet a komposztba: a régi közeg, néhány elszáradt gyökérdarab és virág, valamint a virágszárak.


A lenti fotón látszik, hogy csak az egyik virágszár kezdett el visszaszáradni - elképzelhető, hogy a másikon hozott volna még újabb virágokat, de már elég régen volt a közege lecserélve, a növény is nagyon dőlt, így fontosabbnak tartottam az átültetést.


A közegmentes növény gyökereit átnézem, amit szükséges, eltávolítok róla. Azokat a gyökereket szoktam levágni, amik már "üresek", fonnyadtak, illetve töröttek. Attól, hogy a gyökér sárgásbarna, még nem rothad: azért ilyen a színe, mert a cserépben belül helyezkedik el, ahol nem kap fényt, nem úgy, mint a közvetlenül a cserép szélénél, fényben, illetve a levegőben lévő gyökerek. A megtisztított gyökérzetet újra vízbe mártom, majd kicsit szikkadni, száradni hagyom.


Ha szükséges, egy pengével eltávolítom a sérült, barnuló leveleket. Itt azért vágtam, mert bár keleti ablakban lakik a növény, mégis sikerült a nyáron kissé megégnie a leveleknek. Nem kell megijedni és mostantól a keleti ablakokban is égéstől tartani - nekem csak azért történt, mert vékony a párkányunk, ez a phalae viszont igen nagy, emiatt a növény levele az ablakhoz ért és a napon felforrósodott üveg egy egész nyár alatt azért tudott károkat okozni benne.


Kérdés szokott lenni, mit nevezek "hagyományos, régi pengének", ezért teszek fel egy fotót erről is. :)


Amikor nagyjából megszáradt a gyökérzet, megszórom finoman fahéjjal, különösen figyelek a sérült részekre, ezért a vágott levelek végeit is, az eltávolított virágszárak csonkját is beszórom. A fahéjat elméletileg a gombaölő hatása miatt javasolják: hogy mennyire használ, azt nem tudom, nálam baj tudtommal még nem származott a használatából, így alkalmazom. :) Ez nyilván nem túlságosan "tudományos", abban az értelemben inkább a faszénport szokták javasolni erre a célra. :P


Az új - vagy megtisztított régi - edény aljába friss közeget szórok, majd erre állítom a növényt. A gyökerekre különös gondot fordítva eligazgatom, majd az egyik kezemmel folyamatosan tartva, a másik kezemmel körben feltöltöm közeggel a cserepet (erről a folyamatról harmadik kéz hiányában nem készült felvétel). Méretesebb gyökérzet esetén érdemes időnként megütögetni, a földhöz/asztalhoz veregetni (kéretik nem féreérteni a kifejezést) az edényt, hogy a közeg mindenhova eljusson. 
És nagyjából ennyi. Nem szoktam kézzel megnyomogatni, tömöríteni a közeget, csak amennyire magától beáll, mert a túlságosan tömör közeget nem szeretik az orchideák.


Normál esetben nem így néz ki a végeredmény, mert a megregulázható gyökérzet többsége földbe kerül és csak a legszükségesebbek vagy túl rövidek maradnak szabadon. Ez a növény viszont aaakkora, hogy még nem sikerült új, megfelelő méretű átlátszó cserepet találnom neki, ez a legnagyobb, ami felénk kapható és az utóbbi időben nem jutottam "komolyabb" beszerzési forrás közelébe. Jövőre remélem, kaphat egy újat, addig is remélhetőleg megelégszik a friss közeggel és azzal, hogy visszaültetésnél igyekeztem álló pozícióba hozni, így talán nem fog fejre állni a következő virágzáskor.
A bemutatóalany :) orchideáról egyébként több fotót is mutattam már, pl. itt és itt is őt láthatjátok.


A szükséges felszerelések felsorolásánál volt néhány eszköz, ami a leírásból kimaradt, ezek az eszközök tisztán tartásához szükségesek. Egy gyors összegzés, mire miért is van szükség:
- az újságpapírok vagy zsák a munkafelület borításához: egy-egy orchidea átültetése után egyszerűen kidobhatóak, így elkerülhető, hogy az esetleges betegségeket átvigyük egyik növényről a másikra,
- az eldobható gumikesztyű szintén a tisztább munkavégzés, a betegségek átadásának elkerülése miatt szükséges, 
- a metszőolló a virágszárak, gyökerek eltávolításához kell, 
- a borotvapenge a levelek és szintén a gyökerek eltávolításához használható (ezt nem tisztítom a munka végén, hanem eldobom), 
- az alkoholt, vattapamacsokat az eszközök tisztításához, fertőtlenítéséhez használom,
- a szivacsra a virág leveleinek letörléséhez, a tartó elmosásához van szükség, 
- a fahéj a növény ápolásához szükséges,
- a két vödör: egyikük a komposzt gyűjtésére, a másik a növény áztatásához, lemosásához szükséges,
- a szemetes, új közeg és új átlátszó cserép pedig logikus. :)
Lesz még majd egy másik hasonló bejegyzés is, abban egy szimpodiális orchidea átültetéséről és tőosztásáról lesz szó - legalábbis a fotói készen vannak már, már csak időt kell találnom a megírására.

2011. szeptember 26., hétfő

Lila dendrobium bigibbum

Sötétlila, lilásfekete, mély lila (vagy valami ilyesmi), bársonyos virágú d. bigibbum (aka d. phalaenopsis). Unokahúgomtól kaptam még az elmúlt év végén ajándékba, de elvirágzott, mielőtt lefotózhattam volna. Most hozott új virágokat, így végre kattinthattam róla néhányat - elképesztően szép színe van, sajnos a fotókon nem tudtam teljesen visszahozni, de így is szépséges. :)





A neten d. Velvet Melody 'Winter Vine' és d. Sharon Sewake néven találtam hasonló növényeket, de inkább nem kockáztatnám meg a "beazonosítást".





Egy vesszőn két virágszárat hozott, 8 illetve 9 virággal - bár az egyiknek nyoma veszett. Valószínűleg a hiányzásért okolható kezek gondoskodtak a nyomok eltüntetéséről. :P :)



2011. szeptember 22., csütörtök

Lila dendrobium nobile

Bemutatom a bolond zsákba-dendrobiumomat. A fotók inkább nem is mondom, mikor készültek, elég annyi, hogy azóta már híre-hamva sincs, hogy valaha is virágzott ez a növénykém...

Miért bolond? Mert amióta megvan (talán 1,5-2 éve vásárolhattam, elvirágzás után), azóta rendszeresen csak bolondít - megjelennek a kis bütyköcskék, reménykedem, hogy majd virág lesz belőle, de folyton csak újabb és újabb keikiket hoz. Már egy egész cserépnyit leválasztottam, már azok is hoztak néhány - már leválasztható méretű - keikit, szóval lassan egy egész dzsungelt varázsolhatnék belőle... Idén aztán végre hozott néhány virágot is az anyanövény - túlzásba igaz nem vitte, de legalább megmutatta magát. Mutatom én is.





Az elmúlt hónapokban sajnos bőven szereztem rossz tapasztalatot az orchideák terén - igaz, ezekért valójában az én "hátrányos helyzetem" (helyhiány) okolható, na és az, hogy idén nem sok időt tudtam a virágok gondozására fordítani. Mostanra nagyjából letisztult, hogy melyek azok az orchideafajták, amelyek szeretnek nálam, azaz a házunk "klímájával" (és velem) leginkább toleránsak. A továbbiakban ezért valószínűleg kevesebb újdonsággal fogok jelentkezni (na nem, mintha eddig dömping lett volna) és előre láthatóan csak a bevált fajokból fogok újabb példányokat beszerezni.

Azért persze jó dolgok is történnek, mint például az, hogy ez a dendrobiumom idén harmadszor (!) készül virágozni és most először egy új és egy régebbi száron egyszerre hoz virágszárat. Egy másik d.bigibbumom (a.k.a. dendrobium phalaenopsis) pedig, amiről tavaly gyors elvirágzása miatt nem sikerült fotót hoznom, most bontogatja éppen a virágait, így remélhetőleg hamarosan azzal is jelentkezhetek.

2011. szeptember 16., péntek

Az Ilona-völgyi vízesés - 3. szakasz

Harminc percnyi séta után elérkeztünk az 1,1 km-es táblához - hideg élelem híján itt már csak remélhettük, hogy nem további 11xfél órás út áll előttünk... :)) 
...és szerencsére tényleg nem. Az aszfaltutat kövekre cseréljük, egy kicsit kényelmetlenebbé válik az út, de már csak úgy negyed óra és a végére érünk. Tehát elméletileg az itt jelzett távolság már ok, eddig meg valaki mérje majd meg, ha arra jár és írja meg nekem. Köszi. :))
A továbbiakban tehát, egy rövid szakaszon, ezen baktatunk:


Nem olyan rossz, mint amilyennek látszik, mint említettem, egy kényelmes papucsban is járható. Az út egyértelműen vezet, időnként egy-egy fa törzsén felbukkan a turistajel is, de nem mondanám, hogy jellemző. Kicsit később már a kövek is megszűnnek és egyszerű erdei ösvényen, helyenként a patakot/patak medrét keresztezve lehet tovább haladni.




Ahogy haladunk a végcél felé, egyre elvadultabbá válik a környezet, sorban tűnnek fel a kidőlt, kettétört vagy éppen gyökerestől kicsavart fák. Nem tudom (nem értek hozzá), hogy ez miért van így, talán azért nem nyúlnak hozzá, mert így kívánják megőrizni a természet érintetlenségét, aminek mondjuk ellent mondanak a helyenként felbukkanó pihenőhelyek... Nekem mindenképpen furcsa, hogy az ország legnagyobb szintkülönbségű természetes zuhatagaként titulált vízesés ennyire elhanyagolt környezetben található, sőt, már megtalálni sem olyan egyszerű...


Ez itt fent egyike a rosszabb útszakaszoknak, ugyanis az elején be kell várni a szembejövőket, mert nem fér el rajta két ember egymás mellett. Ráadásul agyagos, itt-ott leszakadozott részekkel, ami most nem okozott gondot, de ha vizes lett volna, akkor minimum kétszer meggondolom, hogy rálépjek-e.






11:20 az utolsó kanyar (fent) és aztán végre ott van (lent)! :)


Látjátok?
Dehogy látjátok, én is csak azért látom, mert tudom, hogy ott van. :)
Sokkal bővizűbb fotókat is lehet a neten találni róla, de az utóbbi időben kevés csapadék volt és kánikula a javából, így szerintem elnézhető. :)
Mutatom közelebbről is:



Ezen a fenti fotón felhívnám a figyelmet a kép középvonalában, bal kéz felé látható aprócska figurára, az ott kérem szépen egy kerékpáros. Fentről jött, gurulva... :O Aztán amikor leért, leszállt, mert a fotón is jól látható facsapdákon már nem tudott áttekerni.


Egyébként ez egy 10 méter magasról aláhulló vízesés, szóval ehhez lehet viszonyítani a méreteket.



Jöttünk, láttuk, indulhatunk haza. :)



Bírom ezeket a fákat. :)



Fent: a libasorban járható szakasz - most az úton visszafelé.


Visszafelé már gyorsabban haladunk, sőt egyre több sétálgató turistával találkozunk. Az elején még biztatjuk őket, a parkolóhoz közelítve már inkább nem - na jó, ott nem is kérdezgették, hogy "messze van mééég?" :))



A parkolónál kürtöskalács árus, váltunk néhány szót, mosolyogva megjegyzi, hogy szerinte rossz a felirat, mintha messzebb lenne a vízesés.
Ühüm, mintha... :))
A visszautat úgy 45 perc alatt tettük meg, mint írtam, két gyerkőccel voltunk, nem siettünk. Az egész kirándulás nagyjából két óra alatt kényelmesen megtehető, csak nem szabad meglepődni a távolságokon, a (félre)tájékoztatáson és az elhanyagoltságon. Nekem nagyon tetszett így is, ajánlom mindenkinek, aki a környéken jár, szerintem érdemes felkeresni.