Oncidium átültetése és szaporítása tőosztással

Ahogy a korábbi bejegyzésemben ígértem, most egy másik orchidea, egy oncidium átültetésének bemutatóját hozom. Bár felépítését tekintve nem hasonlít a phalaenopsishoz, az átültetése alapjában véve megegyezik vele, ugyanazok az eszközök szükségesek hozzá, illetve ugyanazt a körültekintést és munkafolyamatot igényli. A phalae-val szemben viszont az oncidium nem igényel átlátszó tartót.

A növény átültetés előtt és a cserepéből kivéve:

 

Így néz ki, miután az elhasználódott közeget eltávolítom.

Az ujjakkal történő "átfésülés" közben gyökérmaradványok is szép számmal kerülnek a hulladék közé. Az oncidium gyökerei jóval vékonyabbak, sérülékenyebbek a phalae-nál, óvatosan kell bánni velük, de a régi, korhadásnak indult gyökerektől minden ellenállás nélkül meg lehet szabadulni - az egészséges gyökerek nem adják magukat könnyen, tehát a finoman fésülő mozdulatokkal ezeket nem bántjuk.

Az oncidium felépítését tekintve nem hasonlít a phalaenopsishoz, ugyanis az elágazással növekedő orchideák közé tartozik, melyek növekedésük során bulbákat (álgumók) hoznak létre. Miután az új álgumó teljesen kifejlődik, virágszárat hoz, és ennek elvirágzása után (időnként már közben) egy oldalrügyből növekedik az újabb bulba, ami ismét a teljes kifejlődése után virágzik - és így tovább és tovább. A bulba kifejlődése és elvirágzása után fontos tápanyagraktárként funkcionál tovább, tehát az elvirágzott álgumókat nem szabad eltávolítani. Ezen a fotón jól látható a hajtástengely, amely mentén a növény a bulbákat hozta.

A virág szaporítására az esedékes átültetés alkalmával a legaktuálisabb sort keríteni. A hajtástengely mentén a bulbákat könnyű leválasztani: én a természetesebb módszer szerint egyszerűen letöröm a bulbákat - na ezt nem kell komoly viaskodásnak elképzelni, mert többnyire saját súlyuknál fogva leválnak. Csak olyan esetben vágok, ha nagyon muszáj. Így néz ki egy olyan törés felülete, ami voltaképpen magától megy végbe:

 

A törésfelületet ezután fahéjjal kezelem (használható a célra faszénpor is), a gyökereket is megszórom, majd mind a leválasztott bulbákat, mind az eredeti tövet beültetem. A szaporításnál fontos figyelembe venni, hogy - mint azt fentebb is írtam - az öreg álgumók tápanyagraktár szerepet töltenek be és ahhoz, hogy a leválasztott növény életképes legyen, legalább 3 bulbát érdemes egyszerre leválasztani - ennél több lehet, de kevesebb inkább ne. Minél nagyobb, fejlettebb egyébként egy tő, annál több és szebb virágot képes hozni.
Az eredeti tövet most visszaültettem az eddig használt cserépbe. A nagyobb tövek beültetésénél érdemes figyelembe venni a terjeszkedés irányát, tehát a növényt úgy a tartóba tenni, hogy legyen még helye a következő bulbáknak is meggyökerezni. Ez az ültetés abban is segít, hogy a növény kevésbé legyen "borulékony" - bár ennek kiküszöbölésére kitalálták már, hogy ültetésnél kavicsot kell a közeg alá tenni, én ezt nem szoktam alkalmazni.

A fotón látszik, hogy bár a lehető legtöbb gyökeret a közegbe szoktam irányítani, természetesen előfordul, hogy nem sikerül: ez nem probléma, nem hozná ezeket a gyökereket a növény, ha nem érezné jól magát. A másik ok, hogy mint az látható is, ez az egyben hagyott, nagyobb méretű tő már több irányban hoz új bulbát (jelenleg 2, mert a harmadikat leválasztottam) és ezek közül az egyik inkább felfelé, mint oldalirányban növekszik. Így pedig nyilván nehéz a gyökereit közegbe ültetni...

Ültetésnél még az is fontos, hogy a bulbák lehetőleg minél nagyobb része a közeg felett és ne benne helyezkedjen el, így kisebb az esély arra, hogy az esetleg hosszabb ideig nedvesen maradó közeg kárt tegyen a növényben.

A kisebb növénynek egy méretéhez igazított, kisebb tartót választottam. Remélem, jól fogja érezni magát, bár valószínűleg eltelik egy kis idő, mire életre kap annyira, hogy virágozzon is.

Phalaenopsis átültetése

A phalaenopsisok - és úgy általában az orchideák - átültetésével kapcsolatban sokan azt a nézetet vallják, hogy a legjobb tavasszal átültetni őket. Nos ez lehet, hogy a szobanövényekre általában igaz, de az orchideákra szerintem nem feltétlenül, így én már az első perctől kezdve a saját fejem után megyek ebben a kérdésben (is). Ezt csak azért vezettem fel rögtön az elején, hogy mindenki maga mérlegelje, mikor, milyen elv szerint gondozza a növényeit, az alábbi leírás arról szól, ahogyan én foglalkozom velük és nem arról, ahogyan "kellene". :)
Többször írtam, most is leírom, nem vagyok "szakértő", a saját - időnként igen vegyes - tapasztalataimról tudok csak beszélni, éppen ezért nem is szoktam írni a növények gondozásáról sem. Az átültetésekkel kapcsolatban azonban rendszeresen kapok kérdéseket e-mailen, így gondoltam, ezzel a kis leírással egyszerűbb lesz ezentúl az érdeklődők dolga. Na nem, mintha nem szeretném az e-maileket, dehogynem, sőt itt és most megköszönöm az eddigi és ezután kapott leveleket is! :))
A phalaenopsisokról többször volt már szó, ebben és ebben a bejegyzésekben részletesebben is írok róluk. Most bemutatom azt is, hogy hogyan néz ki egy ilyen növény átültetése - nálam.

Alapesetben kétféle okból ültetek át orchideát:
- a növény kinőtte a helyét, illetve
- elöregedés miatt - vagy más okból - cserélésre szorul a közeg (nagyjából kétévente aktuális).
Az első eset okán leginkább a szimpodiális orchideáknál kerül sor az átültetésre. A második eset akkor áll fenn, amikor:
- az orchidea "hazaérkezik" és lecserélem a nem túl biztató közeget,
- a közeg már összetömörödött, elhasználódott,
- túlöntözés, betegség vagy egyéb okok miatt kidobásra ítélem a közeget.
Amikor a növény kinövi a helyét, nyilván új edényről is gondoskodni kell neki. A közegcserénél - ha a műanyag cserépnek (...) egyébként nincs baja - elég a tartóedényt vízzel alaposan elmosni, majd ebbe visszaültethető az orchidea. Természetesen nem csak az elágazással növekedő orchideáknál fordul elő, hogy kinövik a helyüket, erre jó példa lesz az a phalaenopsis is, amin most az átültetést megmutatom, de a phalae-k többségét éveken keresztül lehet ugyanabban az edénykében nevelni, mielőtt egy nagyobb méretre váltanánk.

Az átültetés nálam - ha csak valamilyen váratlan helyzet nem indokolja - az elvirágzás után történik. Ez azoknál az orchideáknál, amik nem meghatározott időben (pl. mindig télen) virágzanak, az év bármely évszakában (és nem csak tavasszal) megtörténhet. Phalae-k esetében ez akkor jön el, amikor a virágok lepotyognak és a virágszár száradni kezd, illetve a növény szemlátomást pihenőre tér (nem feltétlenül kezd a virágszár is száradni, de hosszabb ideig nem mutat aktivitást a növény). Nem ültetem át ha éppen virágszárat hoz vagy virágzik, ettől csak különösen indokolt esetben térek el.

Átültetésnél az első feladat, hogy előkészítem a terepet, ahol majd az ültetés zajlik. Most jó idő volt, így a terasz kövén történt, egyébként általában asztalon szoktam ültetni. :)
Nagyobb méretű újságpapírokat vagy egy zsákot terítek le, eldobható gumikesztyűt, metszőollót, borotvapengét, alkoholt, vattapamacsokat, egy szivacsot, némi őrölt fahéjat, az új közeget és szükség esetén új átlátszó cserepet készítek elő. Mindezek mellé nem árt egy vödör, amibe a komposztálható hulladék kerül, egy szemetes, amibe az egyéb hulladékok és egy másik vödör is elkél, amibe néhány liter esővizet öntök. Na és persze szükség van a növényre is. :) Így elsőre elég körülményesnek tűnik, de én a felszerelés többségét egy dobozban tartom a garázsban, így ilyenkor már csak alig néhány dolgot kell összeszednem mellé.

Az első feladat a növény kiemelése a tartóból. Előfordul, hogy a vízelvezető lyukakon lefelé is utat keresnek a phalaenopsis vastag gyökerei. Ha éppen régebben locsoltam és száraz a közeg és a tartó, akkor ezek rá lehetnek tapadva az alátétre vagy a cserépre. Óvatosan lefejthető, illetve ha mégsem, néhány percre vízbe kell állítani (itt jön képbe az esővizes vödör), utána könnyebb leszedni. A legnagyobb óvatosságnál is előfordul, hogy egyik-másik gyökér eltörik, megreped, ilyenkor sajnálkozom és elkönyvelem veszteségként. A cserepet az egyik kezemmel körben össze-összenyomom (még jó, hogy műanyag), eközben a másik kezemmel a növényt óvatosan kihúzom a tartójából. Csak addig szabad feszegetni, amíg engedi magát, ha nagyon nem megy, akár fejre is lehet állítani, ha fogjuk a növényt, nem fog fejre esni. :)

Miután kivettem a növényt, levágom a virágszárakat és eltávolítom az elhasználódott közeget. Ennél a példánynál már a kiemelés előtt levágtam a virágszárakat, mert hatalmasak voltak és nehéz lett volna dolgozni vele, de voltaképpen nem is lényeges, hogy ez mikor történik meg. 

A közeg eltávolításához finom mozdulatokkal elkezdem mozgatni, széthúzogatni a gyökereket, közben az ujjaimmal kikapargatom a gyökerek közül a régi közeget. Ha rá lenne tapadva a gyökérre, időnként a vizes vödörhöz lehet fordulni segítségért. Egész addig folytatom a gyökerek tisztítását, fésülgetését, amíg az összes földdarab lejön róla.

Mehet a komposztba: a régi közeg, néhány elszáradt gyökérdarab és virág, valamint a virágszárak.

A lenti fotón látszik, hogy csak az egyik virágszár kezdett el visszaszáradni - elképzelhető, hogy a másikon hozott volna még újabb virágokat, de már elég régen volt a közege lecserélve, a növény is nagyon dőlt, így fontosabbnak tartottam az átültetést.

A közegmentes növény gyökereit átnézem, amit szükséges, eltávolítok róla. Azokat a gyökereket szoktam levágni, amik már "üresek", fonnyadtak, illetve töröttek. Attól, hogy a gyökér sárgásbarna, még nem rothad: azért ilyen a színe, mert a cserépben belül helyezkedik el, ahol nem kap fényt, nem úgy, mint a közvetlenül a cserép szélénél, fényben, illetve a levegőben lévő gyökerek. A megtisztított gyökérzetet újra vízbe mártom, majd kicsit szikkadni, száradni hagyom.

Ha szükséges, egy pengével eltávolítom a sérült, barnuló leveleket. Itt azért vágtam, mert bár keleti ablakban lakik a növény, mégis sikerült a nyáron kissé megégnie a leveleknek. Nem kell megijedni és mostantól a keleti ablakokban is égéstől tartani - nekem csak azért történt, mert vékony a párkányunk, ez a phalae viszont igen nagy, emiatt a növény levele az ablakhoz ért és a napon felforrósodott üveg egy egész nyár alatt azért tudott károkat okozni benne.

Kérdés szokott lenni, mit nevezek "hagyományos, régi pengének", ezért teszek fel egy fotót erről is. :)

Amikor nagyjából megszáradt a gyökérzet, megszórom finoman fahéjjal, különösen figyelek a sérült részekre, ezért a vágott levelek végeit is, az eltávolított virágszárak csonkját is beszórom. A fahéjat elméletileg a gombaölő hatása miatt javasolják: hogy mennyire használ, azt nem tudom, nálam baj tudtommal még nem származott a használatából, így alkalmazom. :) Ez nyilván nem túlságosan "tudományos", abban az értelemben inkább a faszénport szokták javasolni erre a célra. :P

Az új - vagy megtisztított régi - edény aljába friss közeget szórok, majd erre állítom a növényt. A gyökerekre különös gondot fordítva eligazgatom, majd az egyik kezemmel folyamatosan tartva, a másik kezemmel körben feltöltöm közeggel a cserepet (erről a folyamatról harmadik kéz hiányában nem készült felvétel). Méretesebb gyökérzet esetén érdemes időnként megütögetni, a földhöz/asztalhoz veregetni (kéretik nem féreérteni a kifejezést) az edényt, hogy a közeg mindenhova eljusson. 

És nagyjából ennyi. Nem szoktam kézzel megnyomogatni, tömöríteni a közeget, csak amennyire magától beáll, mert a túlságosan tömör közeget nem szeretik az orchideák.

Normál esetben nem így néz ki a végeredmény, mert a megregulázható gyökérzet többsége földbe kerül és csak a legszükségesebbek vagy túl rövidek maradnak szabadon. Ez a növény viszont aaakkora, hogy még nem sikerült új, megfelelő méretű átlátszó cserepet találnom neki, ez a legnagyobb, ami felénk kapható és az utóbbi időben nem jutottam "komolyabb" beszerzési forrás közelébe. Jövőre remélem, kaphat egy újat, addig is remélhetőleg megelégszik a friss közeggel és azzal, hogy visszaültetésnél igyekeztem álló pozícióba hozni, így talán nem fog fejre állni a következő virágzáskor.
A bemutatóalany :) orchideáról egyébként több fotót is mutattam már, pl. itt és itt is őt láthatjátok.

A szükséges felszerelések felsorolásánál volt néhány eszköz, ami a leírásból kimaradt, ezek az eszközök tisztán tartásához szükségesek. Egy gyors összegzés, mire miért is van szükség:

- az újságpapírok vagy zsák a munkafelület borításához: egy-egy orchidea átültetése után egyszerűen kidobhatóak, így elkerülhető, hogy az esetleges betegségeket átvigyük egyik növényről a másikra,

- az eldobható gumikesztyű szintén a tisztább munkavégzés, a betegségek átadásának elkerülése miatt szükséges, 

- a metszőolló a virágszárak, gyökerek eltávolításához kell, 

- a borotvapenge a levelek és szintén a gyökerek eltávolításához használható (ezt nem tisztítom a munka végén, hanem eldobom), 

- az alkoholt, vattapamacsokat az eszközök tisztításához, fertőtlenítéséhez használom,

- a szivacsra a virág leveleinek letörléséhez, a tartó elmosásához van szükség, 

- a fahéj a növény ápolásához szükséges,

- a két vödör: egyikük a komposzt gyűjtésére, a másik a növény áztatásához, lemosásához szükséges,

- a szemetes, új közeg és új átlátszó cserép pedig logikus. :)

Lesz még majd egy másik hasonló bejegyzés is, abban egy szimpodiális orchidea átültetéséről és tőosztásáról lesz szó - legalábbis a fotói készen vannak már, már csak időt kell találnom a megírására.

Kérdezz! Felelek...

Időnként megnézem a statisztikámat, mert kíváncsi vagyok, ki honnan, milyen témában tévedt az oldalra. Legutóbb meglepődtem, hogy milyen sok keresőszóval találtok be az oldalamra és meg kellett állapítanom, hogy a legtöbb kérdésre nem igazán kaptok választ. Úgy döntöttem, hogy csemegézek a keresésekből és válaszolok a legnépszerűbbekre - természetesen ahogy korábban már írtam, ezek az én tapasztalataim és én nem vagyok kertész.
A kérdések két fő témakörbe csoportosíthatók: az egyik az orchideák, a másik a tavaszi növények. Ez a bejegyzés most az orchideáké...

- Az orchideának miért szárad el a virágszára?
Pontosan ugyanazért, amiért a többi növényé: nekik is szükségük van pihenésre, mint minden más növénynek. Az "orchidea" (általában az orchidea) virágzás után pihen, először a vegetatív részeket (levelek, bulbák) növeszti, majd a virágszárakat, amelyeket azután leszárít. A leveleket is leszárítja időnként, azok is áldozatul esnek a természetes öregedésnek.
Ez a ciklus nemzetségenként, fajonként teljesen változó, míg az egyik virágzás után azonnal leszáríthatja a szárát, majd egy év múlva hoz csak újat, addig ugyanabban a nemzetségben, egy másik fajtánál ez egészen hosszan elnyújtott lehet, sőt több ciklus össze is folyhat, azaz a növény nem tart pihenőidőt. Van olyan fehér phalaenopsisom, aminek 3 virágszára van jelenleg, a szárakat kb. félévenként hozta, időnként virág nélkül pihen, időnként új levelet hoz, de már több, mint másfél éve egyetlen szárát sem szárította el. Tavaly januárban így nézett ki, ekkor már másodvirágzásban volt az első virágszára:

Idén januárban ugyanez a növény így nézett ki:

A fotókon a támaszték mellett látszik, hogy a virágok három szárhoz tartoznak. Ugyanakkor az is látszik, hogy már nem hozott túl sok virágot, ami egyrészt betudható a téli szürkeségnek is, másrészt viszont úgy gondolom, hogy kezd elfáradni a növény, szüksége lenne némi pihenésre. Valószínűleg hamarosan szemügyre veszem majd a szárait és a régebbiektől, de lehet, hogy mindháromtól megválunk, ezután átültetem és pihenni hagyom, ráfér. :)

- Meddig virágzik az orchidea?
Ez nemzetségtől, fajtától függ. Phalaenopsisok esetében lásd lentebb (a belinkelt bejegyzést is), a többi (legalábbis nálam élő) fajtára, hibridre nagy (nagyon nagy) általánosságban elmondható, hogy kb. egy hónapig. Ez lehet 3, de akár 6 hét is. A várható virágzási idő az ideálisnál melegebb hőmérsékleten általában rövidebb.

- Phalaenopsis orchidea termesztő közeg
A kereskedelemben kapható közegek többsége megfelelő neki. Vásárlásnál arra kell ügyelni, hogy inkább darabosabb, nagyobb kéregdarabokat tartalmazó közeget válasszunk, ezeken úgymond átszalad a víz, így csak nedves és nem vizes közegben élhet a növény.

- Phalaenopsis gondozása / Phalaenopsis virágzása
A választ egyrészt lásd fentebb, másrészt ennél a bejegyzésnél. A gondozása az adott körülményektől függ, így azt szoktam mondani, hogy mindenki tapasztalja ki maga. :))

Amit szeret: szűrt fényt, sokat, de elvan közepes fény mellett is. Amit nem szeret: tűző napfényt.
Amit szeret: esővíz, lágy víz. Amit nem szeret: sima csapvíz.
Amit szeret: közepes mennyiségű víz - a közeg legyen nedves, de ne tocsogjon a vízben. Amit nem szeret: sok vagy túl kevés víz. Megfelelő páratartalom mellett elég akkor meglocsolni, amikor már kezd kiszáradni a közeg.
Amit még szeret: elvileg az 50-80% közötti páratartalmat - én azt mondanám, hogy az 50 kevéske, a 80 meg az embernek sok, tehát szerintem a 60-70 az optimális. Efölött nem kell semmit csinálni, alatta azonban ajánlott párásítani. Ezt a legkönnyebb egy virágpermetezővel elérni, amit kb. 500 Ft-ért meg lehet vásárolni (olyan, mint az ablakpucoló flakonja). Tápanyag: speciális, orchideáknak való folyékony tápoldat ajánlott.

- Dendrobium elszáradt szára
Amennyiben teljesen elszáradt, azt gondolom a közeg fölött le kell vágni, de ilyennel őszintén szólva még nem találkoztam, betegség miatt már távolítottam el szárat, de száradás miatt még nem.
A dendrobiumok öregebb vesszői idővel beráncosod(hat)nak - ez nem jelenti, hogy elszáradnak, nem kell őket eltávolítani, hiszen egyrészt még mindig hozhatnak virágot, másrészt tápanyagot raktároznak, amik szükségesek a növény életben maradásához, az új vesszők fejlődéséhez. Ez nyilván nem feltétlenül szép látvány, főleg, ha ledobálják a leveleket is, ilyenkor csak meredeznek az égnek a többi, életerős vessző között, de sebaj, attól még szeretjük őket. :)

Ezen a képen előtérben egy elvirágzott, öreg vessző, amely már a leveleit is eldobálta, háttérben egy új szár, virágkezdeményekkel.

A fenti növénynek egy másik szára:

Ez a szár most virágzott, a napokban száradtak le a virágai, de a csonkok még jól látszanak. Valamiért ez a növény mindig úgy virágzik, hogy egyetlen száron virágba borul, majd miután azon elszáradtak a virágok, további 3-4 szár kezd virágozni - ezek már egyszerre.

Így néz ki az egész növény - hát már ráférne egy átültetés...

- Dendrobium nobile szaporítása
Ha eltekintek a magról történő szaporítás lehetőségétől, akkor a d. nobilét nagyon könnyen, tőosztással lehet szaporítani. Állítólag az öreg vesszők feldarabolásával és nedves közegbe helyezésével is lehet szaporítani, ez nálam nem működött, de én csak egy vagyok a sok közül, aki kipróbálta. :)
A régebbi vesszőkön előfordul, hogy keikit nevel, ezeket a megfelelő méret elérése után (legyen néhány, 10 cm-nél hosszabb gyökere) le kell választani az anyanövényről és egyszerűen elültetni. Ilyen szaporítás már sikerült nekem is, az anyanövényen így nézett ki:

Ezután még hagytam egy ideig nőni őket, majd egy cserépbe került a három orchideagyerek. Azóta még nem történt velük semmi, élnek-éldegélnek, remélhetőleg hamarosan elkezdenek majd szaporodni.

Egy másik nobile, pici keikikkel.

- Hogy néz ki a cattleya tasak? Így:

- Cambria / Cambria virágzásra bírása
A cambria nem egy nemzetség, hanem néhány intergenerikus hibrid "gyűjtőneve", kereskedelmi neve. Eredetileg csak odontoglossum hibridek tartoztak a cambriák közé, mára már oncidium és miltonia hibridek is (ez annyit jelent, hogy a három valamelyike a "szülők" között van, ugyanakkor vannak olyan cambriák is, amelyek mindkettőt vagy mindhármat az őseik között tudhatják). Az első a vuylstekeara volt, amely miltonia, cochlioda és odontoglossum keresztezéséből született, ezt nevezték el cambriának, azaz a szó szoros értelmében ez az igazi cambria.

A neten talált információk szerint a cambriaként értékesített hibrideknek a virágzáshoz szükségük van az éjszakai és nappali hőmérséklet közötti nagy hőmérséklet-különbségre. Ezért nyáron, ha lehetőség van rá, érdemes a szabadban tartani ezeket a virágokat. (Nekem erre nincs lehetőségem - de már agyalok a megoldáson -, ettől függetlenül nem egy cambria virágzott már nálam újra, minden különösebb ösztönzés nélkül.) Elvileg 8 hónap után képesek új virágot hozni, ennyi idő alatt hozhat (optimális esetben) új bulbát és virágszárat a növény.

Cambria név alatt az alábbi orchideafajtákat hozzák rendszeresen kereskedelmi forgalomba (nincsenek illúzióim arról, hogy ez a teljes lista lenne, de ha valaki be szeretné azonosítani a saját cambriáját, ezek között érdemes kezdeni a keresgélést):
Adaglossum (Ada x Odontoglossum)
Bakerara (Brassia x Miltonia x Odontoglossum x Oncidium)
Beallara (Brassia x Miltonia x Cochlioda x Odontoglossum)
Burrageara (Oncidium x Miltonia x Cochlioda x Odontoglossum)
Colmanara (Oncidium x Miltonia x Odontoglossum)
Degarmoara (Brassia x Miltonia x Odontoglossum)
Goodaleara (Odontoglossum x Brassia x Cochlioda x Miltonia x Oncidium)
Howeara (Leochilus x Oncidium x Rodriguezia)
Maclellanara (Oncidium x Odontoglossum x Brassia)
Miltonidium (Miltonia x Oncidium)
Miltassia (Miltonia x Brassia)
Odontioda (Odontoglossum x Cochlioda)
Odontiopsis (Miltoniopsis x Odontoglossum)
Odontobrassia (Brassia x Odontoglossum)
Odontocidium (Oncidium x Odontoglossum)
Odontonia (Miltonia x Odontoglossum)
Oncidettia (Oncidium x Comparettia)
Stewartara (Ada x Cochlioda x Odontoglossum)
Vuylstekeara (Miltonia x Cochlioda x Odontoglossum)
Wilsonara (Oncidium x Cochlioda x Odontoglossum) (forrás)

"Phalaenopsis virágzás után"

Korábban a dendrobium nobile volt a "sláger" a hozzám betévedőknél, mostanában úgy tűnik, az elvirágzott phalaenopsisok. Csalódnotok kellett, nem szoktam tanácsokat adni, főleg nem virágügyekben, ugyanis számomra is érthetetlen, miért szeretnek engem az orchideák. A visszatérő keresések miatt azonban úgy gondoltam, írok erről a kérdésről egy szösszenetet, talán valakinek hasznosnak bizonyul.

Kezdem úgy, hogy "tapasztalatom szerint"... Ezt minden alább következő gondolatra általánosítsátok, ugyanis tényleg nem értek a virágokhoz, nem vagyok növénybiológus, de még csak véletlenül blogoló kertész sem...

Egy példa a phalae-k színpompájára: halványsárga szirmok, amik a virág közepe felé fehérbe mennek át, a tövüknél egy-egy halvány rózsaszín folttal - mintha csak elpirulna. A szirmok halvány rózsaszínnel erezettek, az ajak színpompája pedig önmagáért beszél. A növényt most kaptam, holnap teszek majd fel még több képet róla... :)

Elsőként tisztázzuk: a phalaenopsis egy orchidea nemzetség. Nem "az orchidea" általában, még ha sokan így is vannak ezzel a kérdéssel. A phalaenopsis (vagy lepkeorchidea) nemzetség kb. 60 fajt, azok természetes vagy mesterséges hibridjeit foglalja magába. A gyűjtők/termesztők/hobbikertészek... különböző fajokat kereszteztek, növelték a növények tűrőképességét, így botanikai szüleiknél sokkal ellenállóbb, alkalmazkodóbb növényeket hoztak létre. Emellett persze ott vannak még a hibridek hibridjei és azok hibridjei... :))), akik még nagyobb tűrőképességgel bírnak. Ma már relatív könnyű őket tartani, nem igényelnek különösebb bánásmódot, még akkor sem, ha általában ezt terjesztik róluk.
A phalaenopsisok virágzási ideje nagyon változó, 4-6 héttől akár 6 hónapon keresztül is pompázhatnak ugyanazok a virágok. Ez függ a "szülőktől", attól, hogy mennyire vannak megteremtve az éppen adott faj számára megfelelő körülmények... stb. Ha túl meleg van, előbb elvirágzik, ha túl hideg van, száraz a levegő vagy huzatot kap, akkor ledobálja a bimbóit, és ezek csak a legáltalánosabb környezeti problémák voltak. Mindezektől függetlenül csak ismételni tudom magam: a phalaenopsis-tartástól nem kell félni.

Alapesetben ("mezei" szinten) két csoportra bonthatjuk a phalae-kat (na ezt ne olvassa egyetlen növénybiológus sem :D). Az általánosan minden tekintetben nagyobb méretű, hosszabb, erősebb, gyakran elágazó virágszárat hozó, nagyobb, többnyire hosszúkásabb levelekkel bíró csoport általában két színben pompázik: lilás/rózsaszín, illetve fehér. Ezek virágai egészen nagy méretűek tudnak lenni, és hosszú ideig pompáznak. A másik csoport virágai kisebbek, virágszáruk rövidebb, gyengébb, leveleik tojásdadok, kisebbek. Előnyük a színpompás viráguk, hátrányuk a rövidebb virágzási idő.
Természetesen a kettő között is létezik élet, illetve ezeken túl létrehoztak mini hibrideket is, de ennyire nem mennék bele a témába.

Újravirágzott virágszár. Középtájékon még megvan az eredeti virágok helye, a legalsó virág alatti két alvórügy indult be, valamint már az alvórügyből fejlődött ágakon is látszanak újabb elágazások. Ő a korábban már posztolt "rehab" :), most július óta van folyamatosan virágban, az alvórügyeket akkor indította, amikor az első virágok még megvoltak.

Ugyanazok a virágok. Hogy visszatérjek az eredeti kérdéshez, ez szándékos megfogalmazás volt, ugyanis amikor a virágok elhervadnak, és maguktól lepotyognak a szárról, a virágszár nem feltétlenül szárad el. Több folytatás is létezik, alapesetben:
- a virágtalanná vált virágszár a szár végén újabb bimbókat hoz,
- a virágszár alvórügyei beindulnak, a virágszár elágazik és újabb bimbók jelennek meg,
- a virágszár alvórügyei beindulnak, keikit nevel,
- és természetesen az is megtörténhet, hogy a virágszár egyszerűen elszárad.

Közeli példa egy másik elvirágzott virágszárról. A kép legtetején látszik, hogy hol volt az utolsó virág, itt is az alatta lévő 2 alvórügy indult növekedésnek.

Általában az orchideatartók két táborra válnak az elhervadt virágok esetében: az egyik tábor levágja a virágszárat és az új virágszárra koncentrál, a másik nem vág, hanem az újravirágzást vagy az esetleges keikit várja. Én mostanában nem választom szét ennyire a dolgokat, mindkettő változatot kipróbáltam. Valós tudás híján nem is kommentálnám az egyik, illetve másik változat mellett kardoskodók érveit, legtöbbjük hozzám hasonlóan analfabéta a témában, sokszor saját tapasztalat híján csak azt hajtogatják, amit valamelyik ismerősüktől hallottak/fórumon láttak és magukénak éreznek.

Az előző képen lévő két alvórügy ma. A virágszár felső részét levágtam, mert elkezdett elszáradni.

Saját tapasztalataim szerint:
- az újravirágoztatott szárakon fejlődő virágok méretükben láthatóan kisebbek lesznek, mint az új száron fejlődőek;
- élettartamukat tekintve nem tapasztaltam különbséget, tehát egy virágszár akár egy éven keresztül is virágozhat;
- amelyik virág nem képes új virágszárat hozni, az a régin sem fog új virágokat növeszteni;
- a növénynek szüksége van pihenési időre, és ezt biztosítja is magának, illő tisztelni annyira, hogy nem dobjuk kukába, csak mert egy ideig nem hoz új virágokat.

Egy újabb kép az előző növényről. Egy ritkább példa arra, amikor a meglévő szár mellett hoz a növény új virágszárat. A régi száron már kinyíltak a bimbók, az új néhány napon belül nyílni fog. Ő is július óta virágzik, bár nem folyamatosan, egy ideig csupaszon meredezett a régi virágszár, és közben az új is elkezdett növekedni.

Nos, eljutottam a lehetőségekig.
Vegyük az alapesetet, amikor a virágszáron elhervadnak a virágok és a szár elszárad. Nincs más teendő, mint levágni a szárat, majd tovább gondozni a növényt. A szárat 3-4 centivel a közeg fölött egy metszőollóval nyisszantom le. A növény ilyenkor pihen, a vegetatív részekre összpontosít, majd végül új virágszárat hoz.
A második eset, amikor a virágszár elkezd elszáradni, ugyanakkor alvórügyeket is aktivizál. Ilyenkor levágom a fejlődésnek indult alvórügyek felett a száradó virágszárrészt, majd hagyom, hogy fejlődjön tovább.
Amikor a virágszár nem kezd elszáradni, ismét több lehetőség van. Előfordulhat, hogy később szárad el, de általában ezek a szárak vagy a virágszár végén, vagy alvórügyből újabb virágokat fognak nevelni. Az alvórügyből keiki, kis növénybébi is fejlődhet, ez azonban ritka, csak nagyon optimális körülmények között valósul meg spontán.
Ha a virágszár nem szárad el, akkor megvan a döntési lehetőség, hogy meghagyom vagy sem. Amennyiben úgy döntök, hogy nem hagyom meg, a legalsó alvórügy felett vágom el a szárat. Ilyenkor is előfordulhat, hogy az alvórügy beindul, de általában ez a csonk visszaszárad.

Itt a virágszár végén valószínűleg újabb bimbó fog nyílni. Ő is egy nemrég kapott phalae, hamarosan hozok még képet róla.

A végén egy-két gondolat a tévhitekről. Sokan megijednek és betegséget sejtenek, amikor a szép és egészségesnek tűnő növényük 1 hónap után eldobálja a virágjait. Nem feltétlenül kell aggódni, egyrészt mert lehet, hogy az adott hibrid rövidebb ideig virágzik, illetve ki tudja, meddig volt a virágüzletben a vásárlás előtt? Ha a növény beteg, annak más tünetei is vannak. Tévhit az is, hogy a phalaenopsist nem kell, nem szabad átültetni. Dehogynem. Átlagosan 2-3 évente le lehet cserélni a közegét, hiszen az is elhasználódik. Ha a növény méretében nem változott jelentős mértékben, akkor vissza lehet ültetni ugyanabba a cserépbe, amiből kivettük, ha azonban megnőtt, akkor ajánlott eggyel nagyobbra cserélni a tartóját. A phalaenopsisok esetében hasznos az átlátszó műanyag cserép, ezt érdemes figyelembe venni, valamint azt is, hogy speciális orchideaközegre van szükségük. Én legtöbbször a frissen kapott/vásárolt phalae-t az elvirágzás után azonnal átültetem. Ennek az az oka, hogy a növényt a könnyebb szállíthatóság, rosszabb gondozási lehetőségek miatt sokszor olyan közegbe ültetik, amik nem igazán mondhatóak sem jónak, sem természetesnek. Addig megfelelnek, amíg a növény a kereskedők között keringőzik, de a végleges lakóhelyén már kaphat egy sokkal természetesebb, neki megfelelőbb közeget is.