2011. október 26., szerda

Lila cattleya újra

Bő egy éve megmutattam már az első virágát. Nyáron egy ígéretesnek induló bulbán elszárította a virágszárat, valószínűleg melege volt és kevés volt a pára körülötte, azonban most egy ilyen csodaszép virágszárral örvendeztetett meg. A nagyszámú virágnak köszönhetően kiderült, amit korábban nem tudtam róla: illatos. Bódító, édes, erős illata van, ami igaz nem kúszik ki az ablakot rejtő függöny mögül, de legalább okot ad a gyakori csodálgatásra. :) A virágszár már nem a legfrissebb, de csak kb. 2 napja nyitotta ki az utolsó virágot és így, "egyben" szerettem volna hozni.



Talán feltűnt, hogy a címben most csak a cattleya nemzetséget neveztem meg. Ennek az az oka, hogy bár én anno laeliocattleyának vettem, mostanában epicattleyaként árulja ugyanaz a hölgy ezt a növényt. Szóval gondoltam nem árt, ha tudatom mindenkivel, hogy már tudom, hogy ő tudja, hogy amit korábban tudott, az nem biztos tudás volt és ki tudja, hogy ma az-e? :)) Nos, ez csak egy kis vicc, mától ez a növény epicattleya. És pont. Laeliocattleya címke (egyelőre) lecserélve. :)


A virágok mérete: 6,5-7 cm. Ezen a virágszáron 10 virág nyílt. Éljen, éljen. :))



Közeleg a tél, már kezdenek feltűnni a phalaenopsisok új virágszárai. Meglepetésemre a nemrég átültetett fehér phalae is új virágszárat nevel. Itt köszönném meg a kérdőívre válaszolóknak, hogy figyelmet szenteltek nekem, az eredmény 6 pozitív, 1 negatív visszajelzés. Az erre tévedő és nemmel válaszoló olvasó remélhetőleg megtalálta azóta a számára tökéletes leírást, a többieknek pedig igyekszem majd feltenni újabb leírásokat, addig is - ahogy korábban is - szívesen válaszolok a kérdéseitekre akár e-mailen, akár kommentben.


Még egy kis összefoglaló a végére...most virágzanak: lila (fekete) d. biggibbum (még mindig, de már lassan elvirágzik), lila-fehér d. bigibbum (két hatalmas száron nyitja a virágokat, tervezem megörökíteni), sárga cattleya (egy kisebb virágszár), mini phalaenopsis (egy régebbi száron, plusz újat hoz), octopus (róla hozok majd fotót, mert a régin alig látszik valami). Emellett elvirágzóban 2 phalae, de közben az egyikük már új szárakat is hoz, plusz - bár ezt az előbb már írtam - a többségük most kezd új szárat nevelgetni. Remélem, marad még egy kicsit "a fény", jót tenne nekik.

2011. október 2., vasárnap

Oncidium átültetése és szaporítása tőosztással

Ahogy a korábbi bejegyzésemben ígértem, most egy másik orchidea, egy oncidium átültetésének bemutatóját hozom. Bár felépítését tekintve nem hasonlít a phalaenopsishoz, az átültetése alapjában véve megegyezik vele, ugyanazok az eszközök szükségesek hozzá, illetve ugyanazt a körültekintést és munkafolyamatot igényli. A phalae-val szemben viszont az oncidium nem igényel átlátszó tartót.

A növény átültetés előtt és a cserepéből kivéve:


 
Így néz ki, miután az elhasználódott közeget eltávolítom.


Az ujjakkal történő "átfésülés" közben gyökérmaradványok is szép számmal kerülnek a hulladék közé. Az oncidium gyökerei jóval vékonyabbak, sérülékenyebbek a phalae-nál, óvatosan kell bánni velük, de a régi, korhadásnak indult gyökerektől minden ellenállás nélkül meg lehet szabadulni - az egészséges gyökerek nem adják magukat könnyen, tehát a finoman fésülő mozdulatokkal ezeket nem bántjuk.


Az oncidium felépítését tekintve nem hasonlít a phalaenopsishoz, ugyanis az elágazással növekedő orchideák közé tartozik, melyek növekedésük során bulbákat (álgumók) hoznak létre. Miután az új álgumó teljesen kifejlődik, virágszárat hoz, és ennek elvirágzása után (időnként már közben) egy oldalrügyből növekedik az újabb bulba, ami ismét a teljes kifejlődése után virágzik - és így tovább és tovább. A bulba kifejlődése és elvirágzása után fontos tápanyagraktárként funkcionál tovább, tehát az elvirágzott álgumókat nem szabad eltávolítani. Ezen a fotón jól látható a hajtástengely, amely mentén a növény a bulbákat hozta.


A virág szaporítására az esedékes átültetés alkalmával a legaktuálisabb sort keríteni. A hajtástengely mentén a bulbákat könnyű leválasztani: én a természetesebb módszer szerint egyszerűen letöröm a bulbákat - na ezt nem kell komoly viaskodásnak elképzelni, mert többnyire saját súlyuknál fogva leválnak. Csak olyan esetben vágok, ha nagyon muszáj. Így néz ki egy olyan törés felülete, ami voltaképpen magától megy végbe:

 

A törésfelületet ezután fahéjjal kezelem (használható a célra faszénpor is), a gyökereket is megszórom, majd mind a leválasztott bulbákat, mind az eredeti tövet beültetem. A szaporításnál fontos figyelembe venni, hogy - mint azt fentebb is írtam - az öreg álgumók tápanyagraktár szerepet töltenek be és ahhoz, hogy a leválasztott növény életképes legyen, legalább 3 bulbát érdemes egyszerre leválasztani - ennél több lehet, de kevesebb inkább ne. Minél nagyobb, fejlettebb egyébként egy tő, annál több és szebb virágot képes hozni.
Az eredeti tövet most visszaültettem az eddig használt cserépbe. A nagyobb tövek beültetésénél érdemes figyelembe venni a terjeszkedés irányát, tehát a növényt úgy a tartóba tenni, hogy legyen még helye a következő bulbáknak is meggyökerezni. Ez az ültetés abban is segít, hogy a növény kevésbé legyen "borulékony" - bár ennek kiküszöbölésére kitalálták már, hogy ültetésnél kavicsot kell a közeg alá tenni, én ezt nem szoktam alkalmazni.

A fotón látszik, hogy bár a lehető legtöbb gyökeret a közegbe szoktam irányítani, természetesen előfordul, hogy nem sikerül: ez nem probléma, nem hozná ezeket a gyökereket a növény, ha nem érezné jól magát. A másik ok, hogy mint az látható is, ez az egyben hagyott, nagyobb méretű tő már több irányban hoz új bulbát (jelenleg 2, mert a harmadikat leválasztottam) és ezek közül az egyik inkább felfelé, mint oldalirányban növekszik. Így pedig nyilván nehéz a gyökereit közegbe ültetni...


Ültetésnél még az is fontos, hogy a bulbák lehetőleg minél nagyobb része a közeg felett és ne benne helyezkedjen el, így kisebb az esély arra, hogy az esetleg hosszabb ideig nedvesen maradó közeg kárt tegyen a növényben.


A kisebb növénynek egy méretéhez igazított, kisebb tartót választottam. Remélem, jól fogja érezni magát, bár valószínűleg eltelik egy kis idő, mire életre kap annyira, hogy virágozzon is.