Szintén "nyaralós" bejegyzés. Gondolkodtam, hogy megírjam-e, de a kirándulásunk közben látott zavarodott arcokból ítélve nem feltétlenül mi voltunk bénák: azok, akik először jártak (járnak majd) erre, azok bizony vakargatták a fejüket...
Mi Mátraházáról indultunk és előző nap már megjártuk Szilvásváradot, szóval az út mondhatni ismerős volt. Parád-Parádfürdő, recski fasor...nehezen felismerhető ilyenkor nyár végén, de ott van aaaz! Igaz az nem volt világos, hogy mettől meddig is tart, mert azt olvastuk, hogy helyenként már foghíjas, gesztenyefák pedig itt-ott álldogáltak az út mellett, csak úgy magukban, egyesével, máshol kisebb csoportokban, de összefüggő "fasor képet" csak egy rövidke szakaszon adtak.
A "tapasztalt" utazó (ez lennék én, így, idézőjelben), szóval az utazó különösebb felszerelés (mint helyi térképek, sőt, atyaég, ez a XXI. század, kérem! GPS?) híján, még indulás előtt oldalhegyeket nyomtat ki arról, mit milyen útvonalterv szerint is akar megnézni. Először feltérképezi a lehetőségeket, a térképpel a kezében választ, összead-kivon kilométerben és percben, hogy mi fér bele két kisgyerekkel és mi nem. Utánaolvas...
"A Mátra másik szép fasora a Parád-Recsk közötti útból nyíló Ilona-völgyi utat kíséri. A másfél km hosszú, főleg vadgesztenyékből álló fasor a hegység egyik legszebb hidrológiai képződményéhez, az Ilona-völgyi-vízeséshez vezeti a turistát..." (forrás)
Az utazó ezt ugye úgy gondolta, hogy - mivel ma Magyarországon mindent megtesznek a városok a turisták csalogatására, vagy ha arra nem is, hát az eligazításukra - ő majd csak megy az úton és kiszúrja a szemét egy irányjelző (nyilacskás) tábla, rajta, hogy "Ilona-völgyi út". Ha pedig az nem, hát majd ott lesz a gesztenyefasor.
Nem szúrta.
Már előző nap, a recski gesztenyefasort "keresve" is gyanítottuk, hogy nagyon meg kell majd néznünk, ki hol van és kivel, de még így is elszámítottuk magunkat. Parádfürdőről kigurulva egészen Recsk határáig jutottunk, ahol is megálltunk és kérdezősködtünk, majd visszafordultunk és újra keresni kezdtünk. Az útmutató szerint "Az Út" rögtön Parádfürdő határában, még a M.L kút előtt található, azaz innen, mármint Recskről nézve a benzinkút után és Parád előtt...
Megtaláltuk. Volt egy tábla útközben, az úttesttől néhány méterre. Ez az:
Ne tévesszen meg senkit, Az Út nem itt van, azaz itt nincs semmi, ez a tábla csak úgy áll magában. Információs táblaként.
Az Út itt van (egyébként nem messze a fenti táblától):
A házikós zöld tábla se zavarjon be, nincs ráírva, hogy Hello tourist (...), erre vagy arra menj, csak az áll rajta, hogy üdv Parádon.
A fenti kis kitérőt persze (valószínűleg) el is kerülhettük volna, ha más forrást nézegetek indulás előtt, például ezt: "...Az Erzsébet királyné szállodától Recsk felé indulva hamarosan jobbra térünk le...." (forrás)
De nem ezt nézegettem, nem volt mit tenni...
Már előző nap, a recski gesztenyefasort "keresve" is gyanítottuk, hogy nagyon meg kell majd néznünk, ki hol van és kivel, de még így is elszámítottuk magunkat. Parádfürdőről kigurulva egészen Recsk határáig jutottunk, ahol is megálltunk és kérdezősködtünk, majd visszafordultunk és újra keresni kezdtünk. Az útmutató szerint "Az Út" rögtön Parádfürdő határában, még a M.L kút előtt található, azaz innen, mármint Recskről nézve a benzinkút után és Parád előtt...
Megtaláltuk. Volt egy tábla útközben, az úttesttől néhány méterre. Ez az:
Ne tévesszen meg senkit, Az Út nem itt van, azaz itt nincs semmi, ez a tábla csak úgy áll magában. Információs táblaként.
Az Út itt van (egyébként nem messze a fenti táblától):
A házikós zöld tábla se zavarjon be, nincs ráírva, hogy Hello tourist (...), erre vagy arra menj, csak az áll rajta, hogy üdv Parádon.
A fenti kis kitérőt persze (valószínűleg) el is kerülhettük volna, ha más forrást nézegetek indulás előtt, például ezt: "...Az Erzsébet királyné szállodától Recsk felé indulva hamarosan jobbra térünk le...." (forrás)
De nem ezt nézegettem, nem volt mit tenni...
Nahh, szóval, útra le, néhány méter után jobb kéz felé fel is tűnik a Rákóczi-fa. Ő az:
Lakói is vannak, életemben nem láttam még ilyen óriási darazsakat (vagy miket), be is tojtam rendesen - de azért egy fénykép erejéig összeszedtem magam... :D
Gyors fotózás, tanakodás a mögöttünk érkező párocskával...igen, ha ők is és mi is úgy gondoljuk, hogy "erre van", akkor nagy valószínűséggel "erre van". Ők el, mi még váltottunk néhány szót az éppen "onnan" érkező családdal, akik elmondták, hogy igen tényleg "erre van", kicsit fentebb lesz majd egy parkolásra alkalmas hely és onnan egy túlélhető, könnyű, de nem túl rövid túra elé nézünk.
Lakói is vannak, életemben nem láttam még ilyen óriási darazsakat (vagy miket), be is tojtam rendesen - de azért egy fénykép erejéig összeszedtem magam... :D
Gyors fotózás, tanakodás a mögöttünk érkező párocskával...igen, ha ők is és mi is úgy gondoljuk, hogy "erre van", akkor nagy valószínűséggel "erre van". Ők el, mi még váltottunk néhány szót az éppen "onnan" érkező családdal, akik elmondták, hogy igen tényleg "erre van", kicsit fentebb lesz majd egy parkolásra alkalmas hely és onnan egy túlélhető, könnyű, de nem túl rövid túra elé nézünk.
Na jó, kocsiba be, gurul tovább. Nemsokára feltűnt bal kéz felé az első "nyilacskás" tábla, óóó, hogy vártuk mi ezt! :))
Hiszünk a táblának!
Figyeltétek fent a leírást? "...szép, faragott székely kapun át lépünk be az Ilona-völgybe..." Na ez gondolom nem az, de mi bizony áthaladtunk rajta/alatta:
Pontos idő 10:14. Megyünk tovább.
A borongós képek az előző este érkező "lehűlésnek" köszönhetőek. Később kisütött a nap, de szerencsére még így sem volt olyan meleg aznap. Az is igaz, hogy némelyik képet elnézve simán eladhatnám, hogy októberben jártunk ott, pedig augusztus volt...
A parkolóhely (balra):
És igen! Újabb nyilacskás tábla (a fenti képen jobbra, "szemben" a parkolóval, hogy mindenki jól láthassa):
Hiszünk a táblának!
Még...
Pontos idő 10:24. Kicsit még téblábolunk, összeszedjük magunkat, de máris indulunk tovább.
Hiszünk a táblának!
Figyeltétek fent a leírást? "...szép, faragott székely kapun át lépünk be az Ilona-völgybe..." Na ez gondolom nem az, de mi bizony áthaladtunk rajta/alatta:
Pontos idő 10:14. Megyünk tovább.
A borongós képek az előző este érkező "lehűlésnek" köszönhetőek. Később kisütött a nap, de szerencsére még így sem volt olyan meleg aznap. Az is igaz, hogy némelyik képet elnézve simán eladhatnám, hogy októberben jártunk ott, pedig augusztus volt...
A parkolóhely (balra):
És igen! Újabb nyilacskás tábla (a fenti képen jobbra, "szemben" a parkolóval, hogy mindenki jól láthassa):
Hiszünk a táblának!
Még...
Pontos idő 10:24. Kicsit még téblábolunk, összeszedjük magunkat, de máris indulunk tovább.
2 megjegyzés:
Két éve minket is behúztak a csőbe: mi kerékpárral indultunk neki az útnak, hiszen a szállodában azt mondták hogy simán fel lehet tekerni. Igen de csak egy darabig! :-O A parkolótól már nem lehetett sokáig tovább tekerni, onnan gyalogosan tettük meg az utat. A vízesés épp hogy csorgadozott, sok-sok kidőlt fa keresztezte az utunkat. Számunkra csalódás volt.....
Mi is láttunk néhány kerékpárost az úton, sűrűn megálltak pihenni :)), aztán a végén már lerakták a járgányt és gyalog folytatták az utat - talpon jó volt a terep. :)
Az elhanyagoltságot én sem értettem, biztosan oka van, de nem hiszem, hogy ha kicsit akadálymentesítik a terepet, az nagy beleszólás lenne a természet rendjébe. Az általatok látott kidőlt fák szerintem azóta is ott vannak és még több is lett, az út egyik magasabb, agyagos szakasza úgy festett, hogy a következő nagyobb esőzésnél biztosan leszakad és akkor aztán lehet új ösvényt taposni... A vízesés most sem volt éppen bővizű, de hát száraz időszakban jártunk ott, így érthető, nekem személy szerint tetszett így is, bár nem is számítottam sokkal többre, talán ezért nem ért csalódás.
Megjegyzés küldése