Oncidium átültetése és szaporítása tőosztással

Ahogy a korábbi bejegyzésemben ígértem, most egy másik orchidea, egy oncidium átültetésének bemutatóját hozom. Bár felépítését tekintve nem hasonlít a phalaenopsishoz, az átültetése alapjában véve megegyezik vele, ugyanazok az eszközök szükségesek hozzá, illetve ugyanazt a körültekintést és munkafolyamatot igényli. A phalae-val szemben viszont az oncidium nem igényel átlátszó tartót.

A növény átültetés előtt és a cserepéből kivéve:

 

Így néz ki, miután az elhasználódott közeget eltávolítom.

Az ujjakkal történő "átfésülés" közben gyökérmaradványok is szép számmal kerülnek a hulladék közé. Az oncidium gyökerei jóval vékonyabbak, sérülékenyebbek a phalae-nál, óvatosan kell bánni velük, de a régi, korhadásnak indult gyökerektől minden ellenállás nélkül meg lehet szabadulni - az egészséges gyökerek nem adják magukat könnyen, tehát a finoman fésülő mozdulatokkal ezeket nem bántjuk.

Az oncidium felépítését tekintve nem hasonlít a phalaenopsishoz, ugyanis az elágazással növekedő orchideák közé tartozik, melyek növekedésük során bulbákat (álgumók) hoznak létre. Miután az új álgumó teljesen kifejlődik, virágszárat hoz, és ennek elvirágzása után (időnként már közben) egy oldalrügyből növekedik az újabb bulba, ami ismét a teljes kifejlődése után virágzik - és így tovább és tovább. A bulba kifejlődése és elvirágzása után fontos tápanyagraktárként funkcionál tovább, tehát az elvirágzott álgumókat nem szabad eltávolítani. Ezen a fotón jól látható a hajtástengely, amely mentén a növény a bulbákat hozta.

A virág szaporítására az esedékes átültetés alkalmával a legaktuálisabb sort keríteni. A hajtástengely mentén a bulbákat könnyű leválasztani: én a természetesebb módszer szerint egyszerűen letöröm a bulbákat - na ezt nem kell komoly viaskodásnak elképzelni, mert többnyire saját súlyuknál fogva leválnak. Csak olyan esetben vágok, ha nagyon muszáj. Így néz ki egy olyan törés felülete, ami voltaképpen magától megy végbe:

 

A törésfelületet ezután fahéjjal kezelem (használható a célra faszénpor is), a gyökereket is megszórom, majd mind a leválasztott bulbákat, mind az eredeti tövet beültetem. A szaporításnál fontos figyelembe venni, hogy - mint azt fentebb is írtam - az öreg álgumók tápanyagraktár szerepet töltenek be és ahhoz, hogy a leválasztott növény életképes legyen, legalább 3 bulbát érdemes egyszerre leválasztani - ennél több lehet, de kevesebb inkább ne. Minél nagyobb, fejlettebb egyébként egy tő, annál több és szebb virágot képes hozni.
Az eredeti tövet most visszaültettem az eddig használt cserépbe. A nagyobb tövek beültetésénél érdemes figyelembe venni a terjeszkedés irányát, tehát a növényt úgy a tartóba tenni, hogy legyen még helye a következő bulbáknak is meggyökerezni. Ez az ültetés abban is segít, hogy a növény kevésbé legyen "borulékony" - bár ennek kiküszöbölésére kitalálták már, hogy ültetésnél kavicsot kell a közeg alá tenni, én ezt nem szoktam alkalmazni.

A fotón látszik, hogy bár a lehető legtöbb gyökeret a közegbe szoktam irányítani, természetesen előfordul, hogy nem sikerül: ez nem probléma, nem hozná ezeket a gyökereket a növény, ha nem érezné jól magát. A másik ok, hogy mint az látható is, ez az egyben hagyott, nagyobb méretű tő már több irányban hoz új bulbát (jelenleg 2, mert a harmadikat leválasztottam) és ezek közül az egyik inkább felfelé, mint oldalirányban növekszik. Így pedig nyilván nehéz a gyökereit közegbe ültetni...

Ültetésnél még az is fontos, hogy a bulbák lehetőleg minél nagyobb része a közeg felett és ne benne helyezkedjen el, így kisebb az esély arra, hogy az esetleg hosszabb ideig nedvesen maradó közeg kárt tegyen a növényben.

A kisebb növénynek egy méretéhez igazított, kisebb tartót választottam. Remélem, jól fogja érezni magát, bár valószínűleg eltelik egy kis idő, mire életre kap annyira, hogy virágozzon is.

Kérdezz! Felelek... part2

Az előző bejegyzésemben már írtam az orchideákkal kapcsolatos keresési kulcsszavakról, most a tavaszi virágokról írok. Hozzáteszem, ezekhez még annyira sem értek, mint az orchideákhoz, de nem is érkezett annyi kérdés, mint azokhoz. :)
A kérdéseket itt két csoportra lehet bontani: az első kérdéscsoport a magnoliával kapcsolatban érkezett, míg a másik a tavaszi hagymás virágokra vonatkozik.

- A magnolia virágzása - meddig/mikor virágzik a magnolia, virágzási ideje...
Erre tökéletes választ nem tudok adni, mert szerintem a fajok között is lehet eltérés, illetve nem mindegy, milyen körülmények között él a növény. Konkrétan nálunk szerintem elsőként virágzik a városban. :D Ez persze viccesen hangzik, de valóban így van - az ovi felé menet nem egy magnolia előtt elhaladunk és egyik sem "áll olyan jól", mint a miénk. Ennek elsődlegesen abban látom az okát, hogy a nálunk uralkodó szelek elől tökéletesen védett, napsütötte, meleg helyen, jó táptalajban él a növénykénk. Kevésbé ideális körülmények között ehhez képest 1-2 hétnyi csúszással, hűvösebb területek esetében még tovább 1-2 héttel lehet számolni a virágzást illetően. Általánosságban elmondható tehát, hogy a magnoliák március végén-április közepén virágzanak. Virágzási idejük az időjárás függvénye is, én a tavalyi fotók alapján úgy 3 hétre saccolnám.
Tavaly szinte napra ilyenkor "tudósítottam" a felpattant bimbókról. Ezek tegnap délelőtt így néztek ki:

Még egy gondolat a virágzáshoz kapcsolódóan: a tavalyi őrült nyári időjárásban azért sikerült valami egészen rendkívülit produkálnia a növényünknek... :O

- Magnolia földje
A magnolia a savanyú talajt szereti. Ha nem ilyen a kertünkben a föld alapból, akkor földcserével tudunk neki megfelelő közeget kialakítani. Nem elég egy kevéske földet kicserélni, nem elég fenyőtűt szétszórni a föld tetején, nem elég citromos vízzel öntözni, szóval nem elegek a praktikák, ugyanis a magnolia kényes növény és ha nem érzi magát jól, akkor nem fejlődik rendesen, és nem is virágzik. Ideális esetben a növény ültetése előtt egy kb. 1x1x1 m-es gödröt kell ásni, és ebben a teljes termőföldet, speciálisan erre a célra vásárolt, savanyú földdel kell kicserélni (nyugi, a kertészetekben tudják, miről van szó...), azután pedig ennek a közepébe kell a kis növénykénket elültetni.

- Mi a magnolia?
Magnolia=liliomfa.
A magnoliáról elég sok leírást lehet olvasni a neten, egy gyors összefoglalót például itt. Amit én is kiemelnék, hogy a magnoliát sokan tulipánfaként ismerik, de ez helytelen.
A magnolia és a liriodendron is a magnóliafélék családjába tartozik. Az előbbi (Magnolia) - bár a virága valóban a tulipánra (is) emlékeztet - valójában a liliomfa, az utóbbi (Liriodendron) pedig a tulipánfa. Sajnos a tulipánfa nem egy fiatalon virágzó fafajta, állítólag évek kérdése, míg az első virágai megjelennek, de majd a nyár folyamán hozok képet a kertünkben lakó nyüzüge kis példányról is. :)

- Magnolia szaporítása/~ magról
A magnoliát bujtással és magvetéssel szaporítják. Én tavaly találkoztam először magnoliaterméssel, sikerült is a magokat beérlelnie, amiket az itt olvasottak alapján meg is tisztítottam. Azóta a hűtőben laknak a magok, egy kis műanyag pohárban, a jövő hétre terveztem, hogy bedugdosom őket a földbe, az anyanövény mellé - amolyan "meglátjuk lesz-e valami belőletek"-formán.

áztatás után

a magköpeny és a mag

az előkészített magnoliamagok - olajosan csillognak

- Az elszáradt krókusz/jácint szárát le kell vágni?

A hagymások esetében a virágszár szárad el elsőként, majd néhány hónap múlva a levelek is visszaszáradnak. A virágszárt nem kell levágni, de száradás után, ha zavaró, akkor nyugodtan le lehet. A leveleket viszont ajánlott mindenképpen meghagyni visszaszáradásig, tudtommal a hagyma fejlődéséhez szükség van erre a folyamatra.

a képek (a krókuszokról) még március elsején készültek, azóta már elvirágzottak

- A krókusz/tulipán/jácint hányszor/meddig virágzik?
Ehhez a kérdéskörhöz ezt a linket ajánlom.

tegnapi fotó, már megjelentek az első tulipánbimbók is




az első mini nárciszok

Láttál-e már valaha...

...csipkebokor rózsát...

...helyett: magnolia termést? :O Mert én egészen nyár előttig nem. Akkor vettem észre, amikor a magnoliánk nyár derekán megkergült és virágozni kezdett.

Aztán úgy három hete felfedeztem ismét a termés(eke)t. Nem volt nehéz, szépen beszínesedtek. Úgy egy hete pedig megszülettek ők: a magok. Igazán helyesek, nem? :)

A két kisebb termést leszedtem, a harmadikat a helyén hagytam, ez utóbbi már el is hullajtotta a magokat. Netes forrást találtam arról, hogy a begyűjtött szemeket hogyan kellene csírázásra bírni, bár sok jóval nem kecsegtet, azért megpróbálkozom... :))

Párazacsi - orchideatermesztés a konyhában

A párazacsi a mentőöv. :) Akkor használják, amikor a növényre elvileg már keresztet vetettek, de felkínálnak egy utolsó esélyt neki. Aztán hogy a növény él-e ezzel a lehetőséggel, néhány héten belül kiderül. :)

itt még együtt nagy és kicsi - a kicsi jelölve :)

Az utolsó bejegyzésemben tettem egy röpke célzást a többé-kevésbé sikerült szaporítási kísérleteimre. Az egyik ilyen párazacskóban végezte. Van egy phalaenopsisom, ami úgy költözött hozzánk, hogy az anyanövény mellett egy kisebb is lakott. A picurka növény élt-éldegélt, de olyan "hűdejól" nem érezte magát a nagy testvér társaságában, mert egyáltalán nem fejlődött. A legutóbbi átültetések között sor került erre a növényre is, hát próba-szerencse alapon leválasztottam a kicsit. Nem volt láthatóan különálló gyökere, így a gyökér egy részével együtt választottam le a társáról. Eddig semmi probléma, ám a kis levelekhez akkora gyökér társult, hogy némi bajlódással járt az elültetése, mígnem egy óvatlan pillanatban a levelek elváltak gyökereiktől. Szépen fogalmaztam? :))

első nap a zacskóban

Azonnal bevillantak korábbi olvasmányaim, így megalkottam életem első orchideamentő zacskóját. Kellékek: 1 db tiszta nejlonzacskó :D, néhány vattapamacs, esővíz, 1 db műanyag virágkötöző, 1 kisebb méretű kampó, a "kis beteg".

A zacskóba beletettem az esővízbe mártott vattapamacsokat, erre a letört növényt és a párom javaslatára a gyökeret is, a virágkötözővel összehúztam a zacskó szárát és a kampó segítségével felakasztottam a konyhaablakba. :))) Aztán ott felejtettem.

a "kórház"

Úgy egy hét múlva megszellőztettem, adtam egy kis vizet a vattáknak, visszazártam... Azóta még néhányszor megtettem ezt. Egy hónap után vettem észre a változás első jeleit. Most, kb. 2 hónapos zacskóélet után így festenek:

új növény a gyökeres tőből

a régi picuri és az első biztosan saját gyökere

Gondban vagyok, nem tudom, keiki-nek nevezhetem-e a kicsiket, mert elvileg azok az anyanövény virágszárán nőnek, ez pedig a tőből fejlődött ki. (?)

A wikipedia szerint a keiki egy hawaii szó, jelentése baba, gyermek, legpontosabban "a kicsi". A növényeknél arra az utódnövényre használják ezt a kifejezést, amely aszexuálisan, ivartalanul fejlődött ki. Magyarul: beporzás nélkül jönnek létre utódok - a phalaenopsis esetében a virágszáron lévő alvórügyekből. Mivel nem keveredett más növénnyel, a kis keiki klónja, azaz pontos genetikai mása az anyanövénynek.

Hogy az én nem száron fejlődött kicsikéim pontos másai lesznek-e a nagy phalaenopsisnak, néhány év múlva kiderül. :)))

a "nagy" virága